Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.

Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában

10 1440. szám. ügyi szempontot kellett uralkodónak tekintenünk, az igazságügyi szempontokat csak másodsorban vehettük figyelembe abban a vonatkozásban, hogy a javaslat nem megy-e túl azokon a határokon, amelyek a jogi élet szempontjából egy­általán megengedhetők. Ezért kellett igazságügyi szempontból, habár nem szívesen is, hozzá­járulnunk ahhoz, hogy olyan terek is jelöltessenek ki az illetékek céljaira új bevételi forrásokul, amelyek mindenesetre nehéz terheket rónak a közönségre és békés időkben elkerülendők lettek volna. Viszont azonban voltak olyan ügyletek, amelyek újabb alapul önként • kínálkoztak, sőt szükséges volt a figyelmet kiterjeszteni arra, hogy jogtalanul kihúzások ne történjenek. Midőn az illetékeknek ilyen kódexszerű rendezése törtónt, legelőször annak a kérdésnek kellett felmerülnie, hogy a jelenlegi helyzet alapján történjék-e a fejlesztés, vagy új elvek érvényesüljenek a törvényjavaslatban. A jelenlegi elvek fentartása mellett sokféle szempont szólt. Azért ezeknek a fentartása teljem mértékben mellőzhető nem is volt. Sőt nem is célszerű mellőzni azokat a régi elveket, amelyek a gyakorlatba már átmentek, amelyekkel szemben a közönség már a megszokottság állapotában van. Kellett azonban szociális ós államgazdasági szempontból is olyan rendelkezé­seket felvenni, amelyek a modern állam követelményének jobban megfelelnek. Eze'< közé tartozik elsősorban a progresszív adóztatás kérdése. Az illetékek, helyesebben illetéktermészetű adózások progresszivitása már régtől állandó kívánságot képezett. Ezt a törvényjavaslat ma, legalább részben megvalósítani iparkodik, amidőn 54-ik §-ában azt az irányelvet tűzte ki, hogy a kisebb hagyatékok és ajándékozások kisebb %-kal, a nagyobbak pedig fokozatosan nagyobb Vo-kal érintessenek. Emellett fentartotta a javaslat az 55-ik £-ban az egyéb vagyonátruhá­zási illetékek címén azt az illetéket is, amelyet az ingatlanok átruházása után eddig viselni kellett. Ezen javaslat mellett felmerült az a kérdés, nem volna-e célszerűbb a kétféle illetéket egymással egyesíteni s a jogosság és méltányosság követel­ményének megfelelőleg olyan rendszert hozni be, amely rendszer csak a tiszta hagyatékot érinti illetékkel, szakít azzal az állásponttal, amely álláspont a terhekre való tekintet nélkül vagy legalább kevés tekintettel magát az ingat­lan átruházását vette alapul minden esetben. Az igazságügyi bizottságnak az illetékezés egyik formája ellen sem volt lényegileg kifogása. Mert a forgalmi adók, a terheket tekintetbe nem vevő adók mellett azoknak megszokottsága szól, míg az újabb rendszer mellett a jogosság és méltányosság követelménye. A pénzügyi bizottságra bízta tehát ennek a kérdésnek az eldöntését, és örömmel járul hozzá a pénzügyi bizottságnak ahhoz az álláspontjához, hogy az örökösödéseknél csak a tiszta hagyatékok után fizettessenek az illetékek, csupán az ajándékozásoknál és egyéb ingatlan átruházásoknál tartassék fenn az a rendszer, amely a terhekre való tekintet nélkül illetékeket szed az egyes átruházások után. Ez képezi a középutat s bár nem felel meg teljesen a progresszivitás követelményeinek, legmegfelelőbbnek ós kivihetőbbnek mutatkozik. Ez a javaslatnak a legfőbb rendelkezése, amely különös figyelmet igé­nyel és amely voltaképen a gerincét alkotja annak a rendszernek, amely a javaslatban érvényesül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom