Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.
Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában
10 1440. szám. ügyi szempontot kellett uralkodónak tekintenünk, az igazságügyi szempontokat csak másodsorban vehettük figyelembe abban a vonatkozásban, hogy a javaslat nem megy-e túl azokon a határokon, amelyek a jogi élet szempontjából egyáltalán megengedhetők. Ezért kellett igazságügyi szempontból, habár nem szívesen is, hozzájárulnunk ahhoz, hogy olyan terek is jelöltessenek ki az illetékek céljaira új bevételi forrásokul, amelyek mindenesetre nehéz terheket rónak a közönségre és békés időkben elkerülendők lettek volna. Viszont azonban voltak olyan ügyletek, amelyek újabb alapul önként • kínálkoztak, sőt szükséges volt a figyelmet kiterjeszteni arra, hogy jogtalanul kihúzások ne történjenek. Midőn az illetékeknek ilyen kódexszerű rendezése törtónt, legelőször annak a kérdésnek kellett felmerülnie, hogy a jelenlegi helyzet alapján történjék-e a fejlesztés, vagy új elvek érvényesüljenek a törvényjavaslatban. A jelenlegi elvek fentartása mellett sokféle szempont szólt. Azért ezeknek a fentartása teljem mértékben mellőzhető nem is volt. Sőt nem is célszerű mellőzni azokat a régi elveket, amelyek a gyakorlatba már átmentek, amelyekkel szemben a közönség már a megszokottság állapotában van. Kellett azonban szociális ós államgazdasági szempontból is olyan rendelkezéseket felvenni, amelyek a modern állam követelményének jobban megfelelnek. Eze'< közé tartozik elsősorban a progresszív adóztatás kérdése. Az illetékek, helyesebben illetéktermészetű adózások progresszivitása már régtől állandó kívánságot képezett. Ezt a törvényjavaslat ma, legalább részben megvalósítani iparkodik, amidőn 54-ik §-ában azt az irányelvet tűzte ki, hogy a kisebb hagyatékok és ajándékozások kisebb %-kal, a nagyobbak pedig fokozatosan nagyobb Vo-kal érintessenek. Emellett fentartotta a javaslat az 55-ik £-ban az egyéb vagyonátruházási illetékek címén azt az illetéket is, amelyet az ingatlanok átruházása után eddig viselni kellett. Ezen javaslat mellett felmerült az a kérdés, nem volna-e célszerűbb a kétféle illetéket egymással egyesíteni s a jogosság és méltányosság követelményének megfelelőleg olyan rendszert hozni be, amely rendszer csak a tiszta hagyatékot érinti illetékkel, szakít azzal az állásponttal, amely álláspont a terhekre való tekintet nélkül vagy legalább kevés tekintettel magát az ingatlan átruházását vette alapul minden esetben. Az igazságügyi bizottságnak az illetékezés egyik formája ellen sem volt lényegileg kifogása. Mert a forgalmi adók, a terheket tekintetbe nem vevő adók mellett azoknak megszokottsága szól, míg az újabb rendszer mellett a jogosság és méltányosság követelménye. A pénzügyi bizottságra bízta tehát ennek a kérdésnek az eldöntését, és örömmel járul hozzá a pénzügyi bizottságnak ahhoz az álláspontjához, hogy az örökösödéseknél csak a tiszta hagyatékok után fizettessenek az illetékek, csupán az ajándékozásoknál és egyéb ingatlan átruházásoknál tartassék fenn az a rendszer, amely a terhekre való tekintet nélkül illetékeket szed az egyes átruházások után. Ez képezi a középutat s bár nem felel meg teljesen a progresszivitás követelményeinek, legmegfelelőbbnek ós kivihetőbbnek mutatkozik. Ez a javaslatnak a legfőbb rendelkezése, amely különös figyelmet igényel és amely voltaképen a gerincét alkotja annak a rendszernek, amely a javaslatban érvényesül.
