Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.

Irományszámok - 1910-1443. Törvényjavaslat a közös haderőhöz, a m. kir. honvédséghez és a m. kir. népfölkeléshez tartozó személyeknek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról

1443. szám. 149 A 37. §-hois. A méltányosság megköveteli, hogy a halálozási évnegyeddíjat, az eddigi határozványoktól eltórőleg, a nyugállományban elhalt valamennyi katonai személy hátramaradottainak kiszolgáltassák, tekintet nélkül arra, hogy a hátramaradottaknak van-e igényük egyéb ellátási illetményekre vagy sem. A halálozási évnegyeddíj főleg a netaláni betegápólási költségek és az eltemetésből felmerülő kiadások fedezésére szolgál; a legtöbb esetben azonban a még fennmaradó összeg a hátramaradottaknak az új viszonyokba való átmenetét is meg fogja könnyíteni. Hasonló határozványok vannak érvényben a polgári állami tisztviselőkre nézve is. A 39. §-hoz. Mint már az általános részben is említettem, a legénységi személyek ellátása lehetőleg azonos elvek alapján épült fel, mint a havidíjasoké. A legénységi személyeknél azonban nincsenek lakbérpótlékok, mert a tényleges legénység elhelyezési illetményei is lényegesen elütnek a tényleges havidíjasok ilyen illetményeitől. A 40. §-ho2. Ugyanazok az okok, amelyek irányadók voltak arra, hogy az ellátás tekintetében különbség tétessék a havidíjasoknál egyrészt a tényleges állományú személyek ós másrészt a tartalékos és a szolgálaton kívüli viszonybeli személyek között, szükségessé teszik, hogy hasonló megkülönböztetés legyen az önként tovább szolgáló legénységi személyek ós a többi legénységi személyek között is, mert az előbbiekre nézve a katonai szolgálat hivatás, az utóbbiak pedig csupán a törvényben előírt katonai szolgálati kötelezettségüket teljesítik. Az önként továbbszolgáló legénységi személyeknél figyelembe kellett venni a hosszabb szolgálati időt ós nyugdijukat ténylegességi járandóságaikkal közelebbi viszonyba kellett hozni (46. §. első bekezdés), a többi legénységi személynél a szolgálati idő tartama már nem játszik szerepet és ezeknél a katonai rendfokozatok különbözőségének sem kell a nyugdíj összegére lényegesebb befolyást gyakorolnia. Az önként továbbszolgáló legénységi személyeknél a szolgálatkóptelenség megfelel az eddigi hivatás gyakorlására való képesség 100°/o-os csökkenésének és ennélfogva elesik a szükségessége annak, hogy a nyugdíj különböző fokozatok szerint állapíttassák meg ; a többi legénységi személynél azonban a javaslat az eddigi polgári hivatásra való képesség csökkenésének foka szerint különböző nyugdíj fokozatokat állapít meg (46. §. táblázata). Eddig állandó nyugdíjra csak azok az altisztek bírtak feltótlen igénnyel akik 18 évig vagy azontúl megszakítás nélkül szolgáltak. A javaslat azt a követelményt, hogy a szolgálati időnek megszakítás nélkülinek kell lennie, a szolgálati idő beszámíthatósága tekintetében a 7. §-ban foglalt határozvánnyal egybehangzóan, elejti. A javaslat már 15 szolgálati év után is igényt biztosít állandó nyugdíjra az olyan legénységi személyeknek, akik legalább tíz évi arc vonalbeli szolgálatot teljesítettek. A kétéves szolgálati idő behozatala folytán megrövidített kiképzési idő, a nagyobb állományok, a legénység gyakori változása, a fegyver- és lőszakmában előforduló folytonos újítások és a hadsereg egyéb új intézményei az önként továbbszolgáló legénység fizikai teljesítőképességével szemben óriási követelményeket támasztanak, amelyeknek természetes következménye az időelőtti elhasználódás, úgy hogy az állanbó nyugdíjra való igény határidejének leszállítása minden tekintetben indokoltnak tekinthető. Az arcvonalbeli szolgálatnak ez a különös figyelembevétele különben összhangban van a havidíjasoknál a csapatszolgálatnak a 12. §dan-