Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.

Irományszámok - 1910-1443. Törvényjavaslat a közös haderőhöz, a m. kir. honvédséghez és a m. kir. népfölkeléshez tartozó személyeknek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról

1443. szám. 143 hogy a szolgálatképessóg fennforgása esetén igényt a nyugállományba való helyezésre csak valósággal eltöltött 40 szolgálati óv ad. Az állandó nyugdíjra igényt adó. legrövidebb szolgálati idő, a m. kir. ós a cs. kir. állami tisztviselőkre vonatkozó határozványoknak megfelelőleg, 5 évben állapíttatott meg. A 3. §-hoz. Az e §-ban felsorolt esetek, részben a különös méltánylást érdemlő okoknál, részben pedig a fogyatkozásoknak különösen súlyos voltánál fogva — úgy a havidíjasokra, mint a legénységre és a hátramaradottakra nézve is — az egész törvényjavaslaton végig különös gondoskodás tárgyát képezték. Ez a gondoskodás különben lényegében már az eddigi törvényekben is érvényesült. A 4. §-hoz. Az ideiglenes nyugdíj tulaj donképen a tényleg teljesített szolgálatok által már kiérdemelt, de a tényleges szolgálatból idő előtt (5 szolgálati év előtt) törtónt kiválás miatt nem érvényesíthető nyugdíjigényért járó kielégítésnek egy neme. E §. második bekezdése fölösleges munka elkerülését célozza. E határozványok hiányában ugyanis ilyen havidíjasokat, hogy alkalmazásaikban megmaradhassanak, nyugilletményeiknek újból való megállapíthatása végett (a 13. §. szerint), a körülményekhez képest többször is, a nem tónylegeis viszonyba kellene visszahelyezni ós mindenkor egyidejűleg újra alkalmazn. Az 5. §*hoz. Az érvényben levő törvény szerint eddig a nem tényleges állományú személyeknek, épen úgy, mint a hivatásos állományú személyeknek, már egyedül a katonai szolgálatra való képtelenség is igényt biztosított nyugdíjra s csak a polgári állami alkalmazottaknak kellett ezenfelül még polgári állami szolgálatukra is alkalmatlanoknak lenniök; a nem tényleges állományú egyéb személyeknél a nyugdíjigény elbírálásánál egyáltalán nem kellett arra tekintettel lenni, hogy polgári hivatásuk gyakorlására alkalmasak-e vagy sem. Ezt az állapotot nem lehetett továbbra fenntartani, mert telj esen indokolatlan lenne, hogy katonai nyugdíjat kapjon olyasvalaki, aki katonai szolgálatra ugyan alkalmatlan, de addigi polgári hivatásának gyakorlására való képességében semmikópen vagy csak jelentéktelen mértékben károsodott. A hivatásra való képességben beállott csökkenés különböző fokaira való tekintettel a katonai nyugdíjaknál is több fokozatot kellett alkalmazni. Azonban figyelemmel az ezáltal érintettek érdekeire, a javaslat csak kevés (három) fokozatot rendszeresített ós az egyes fokozatokban a nyugdíj összegét a csökkenés mértékének legmagasabb százalékával állapította meg. A teljes keresetképtelenség eseteiben a. 12. §. hetedik bekezdésében foglaltak nyernek alkalmalzást. A nyugdíjra való igény tekintetében legalsó határ gyanánt az eddigi polgári hivatás gyakorlására való képesség 20°/o-os csökkenése van megalapítva, még pedig egybehangzóan a katonai ellátások ideiglenes feljavítása tekintetében ezidőszerint érvényes határozványokkal ós a háború alatt folytatott gyakorlattal. A harmadik és negyedik bekezdések határozványaival gondoskodás történt aziránt, hogy a nem tényleges viszonyba visszahelyezettek egészségi állapotában esetleg csak későbben bekövetkező változások megfelelő módon figyelembe vétessenek. E §. egyéb határozvanyai általában az eddigi szabályoknak felelnek meg. A 6. §-hoz. A felülvizsgálatnál—"követendő eljárást ós a felülvizsgáló bizottság összeállítását az átdolgozás alatt levő felülvizsgálati szabályzat fogja megállapítani. Megfontolás tárgyát képezi az is, hogy a polgári hivatás