Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.
Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában
1440. szám. 7 megtagadása által az illetéknek készpénzben való kifizethetósét eszközölhetnék ki. A 35. §. 5. c) pontjában kimondja a bizottság, hogy az ügyvéd a közbenjöttével kiállított okiratok illetékeért csak akkor kezeskedik, ha az ő közbenjárása magából az okiratból megállapítható. Ugyanennek a szakasznak utolsó pontjában pedig a vagyontárgyakat őriző személyek kezességét arra az esetre korlátozta, ha ő a kérdéses tárgyakat kiszolgáltatta, noha az örökhagyó haláláról tudomása Volt, vagy arról kellő gondossággal tudnia kellett. A 38. §-nál — az igazságügyi bizottsággal egyetértően — kifejezésre juttatta a bizottság azt az elvet, hogy a hagyatékhoz hozzászámított biztosítási összegből is le kell vonni a hagyatéki terheket, habár magánj.gi szempontokból a biztosítási összeg nem is tekinthető hagyatéknak. Az 58. §-nál a bizottság az ipar űzésére szolgáló épületekkel együtt átruházott gépek és szerelvények minősítésére vonatkozó rendelkezéseket összhangba hozta a polgári törvénykönyv tervezetének rendelkezéseivel, kimondván, hogy a gépek és szerelvények, — hacsak az ingatlan alkotórészeinek nem tekinthetők — ingóságoknak minősülnek. A 61. §. első bekezdését az igazságügyi bizottság módosításának megfelelően módosította a bizottság. A társasági szerződések alkalmával bekövetkező vagyonátruházásokat a bizottság a 65. §-ban a javaslattól eltérő módon szabályozza, amennyiben vagyonátruházási illetéket csupán az ingatlan vagyonbetét után követel, az ingó vagyonbetétek csupán az okirati illeték megállapításánál jönnek majd számba. Könnyítéseket tesz továbbá a részvénytársaságok egyesülésénél, amikor csupán a telekkönyvi átírás után járó 2°/o illetéket követeli, azonban a Pénzintézeti Központ közbenjárásával történt egyesüléseknél még ezt is elengedni javasolja. Ellenben — szabatosabb szövegezéssel — a bizottság is elfogadja azt az elvet, hogy a közkereseti társaság tagjának vagy a betéti társaság beltagjának halála esetén a pénzügyi hatóságoknak joguk legyen a társaság utolsó vagyon-leltárában felvett értékeket felülbírálni, és esetleg a javaslat YII. címében foglalt értékelési szabályoknak megfelelően az elhunyt társtag vagyonilletőségét a mérlegtől eltérően megállapítani. Erre az álláspontra helyezkedett a bizottság azért, mert egyrészt a vagyonleltárnak minden bírálat nélkül való kötelező elfogadása a kincstárra sokszor nagyon is hátrányos lehet, másrészt mert nem talál semmi okot arra, hogy más szabály legyen az irányadó akkor, ha egy egyéni cég tulajdonosának hagyatékáról van szó és ismét más akkor, ha egy társas cég egyik tulajdonosának a hagyatékát kell értékelni. A 74. §-ban a bizottság megokoltnak találta az okirati bélyegek felemelését is, és pedig annál is inkább, mert a pénzügyminister úr kijelentése szerint ezeket az illetékeket az okirati illetékekről szóló és készülő új törvényjavaslatban hasonló összegekben kívánja megállapítani, és mert az illetékeknek ily módon való felemelése míg az egyeseknek alig észrevehető tehertöbbletet jelent, az állam bevételeit lényegesen emeli. A 75. §-ban — az igazságügyi bizottsággal egyetértően — kimondja a bizottság, hogy a felfedező eskü letételének megtagadása esetén a bíróság által kirótt pénzbírságot elengedni nem szabad. Kimondja továbbá, hogy az eljárásra nézve Horvát-Szlavonországokban az ott érvényben lévő jogszabályok az irányadók.
