Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.

Irományszámok - 1910-1443. Törvényjavaslat a közös haderőhöz, a m. kir. honvédséghez és a m. kir. népfölkeléshez tartozó személyeknek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról

1440. szám. 97 c) pontja szerint való igényhez megkívánt legrövidebb szolgálati időt már betöltötte. 2. Az 1. pontban említett özvegyeknek a férj szolgálati idejére való tekintet nélkül akkor van igényük folytatólagos özvegyi nyugdíjra, ha a férj az ellenség előtt esett el vagy ha halála bebizonyítottan a 3. §-ban felsorolt okok valamelyikóhől állott be. • 3. A nyugállományban elhalt, állandó nyugdíj (rokkant havidíj) élvezetében állott havidíjasok (tiszt- ós katonai tiszt viselőjelöltek) özvegyeinek igényük van folytatólagos özvegyi nyugdíjra, ba a házasságot a férjnek tényleges katonai szolgálatteljesítése alatt, várakozási illetékkel vagy illetékek nélkül való/szabadságolásának tartama aiatt, vagy a tényleges katonai szolgálatba való belépése vagy újra belépése előtt kötötték. 4. Az olyan katonai személyek özvegyeinek, akik a nyugállományban nősültek ós a házasságkötés után semmiféle katonai szolgálatot nem teljesítettek, folytatólagos özvegyi nyugdíjra akkor van igényük, ha a házasságot a katonai hatóság engedélyével kötötték ós a) ha a férj a hadiévek beszámításával legalább 15 szolgálati évet valósággal betöltött és a házasságot élete 62. évének betöltése előtt kötötte, vagy b) ha a férj a házasságkötés idejében legalább évi 1.200 K, illetőleg, ha rangosztályba nem sorolt havidíjas volt, legalább évi 480 K állandó sebesülési pótdíjat élvezett. 5. Az olyan özvegynek, akinek férje állandó katonai nyugdíjat élvezett ós a közös hadsereg nyugállományából polgári állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lépett át, katonai özvegyi nyugdíjra éppen úgy igénye van, mint ha férje a. közös hadsereg nyugállományában halt volna meg (3. ós 4. pontok), de csak abban az esetben, ha férjének polgári alkalmazása után az özvegyet semmiféle vagy kisebb ellátás illeti meg, mint amely e törvény alapján jár; ez utóbbi esetben a katonai özvegyi nyugdíjból le kell vonni az esetleges polgári ellátás összegét. 6. A tartalékos ós szolgálaton kívüli viszony béli havidíjasok (tiszt- vagy katonai tisztviselőjelöltek) özvegyeinek folytatólagos özvegyi nyugdíjra van igényük, ha a férj az ellenség előtt esett el, vagy bebizonyítottan valamely tényleges katonai szolgálat teljesítése alkalmából a 3. §-ban felsorolt valamely körülmény folytán halt meg és a házasságot az utolsó tényleges katonai szolgálatteljesítésből való kiválása előtt kötötték. 7. Az egészségnek olyan megrontása, amelyet a férj békében saját hibáján kívül, a szolgálat teljesítése alatt, a szolgálattal szoros kapcsolatban, vagy a katonai szolgálat sajátosságai következtében szenvedett el, amely azonban külső sérülésekkel nem járt, csak akkor szolgálhat az e§.-2. ós 6. pontjainak vonatkozó határozványai értelmében folytatólagos özvegyi nyugdíjra való igényre alapul, ha a férj halála az utolsó tényleges katonai szolgálatteljesítósbői való kiválástól számítva legkésőbben öt év után következett be. 8. Az olyan özvegyeknek, akiknek férje rendfokozatáról leköszönt vagy azt nem büntető bírósági úton, hanem más módon vesztette el, az előző pon# tokban felsorolt feltételek fennforgása esetében csak akkor van igényük folytatólagos özvegyi nyugdíjra, ha a rendfokozatról való leköszönós vagy annak elvesztése a házasság megkötése után törtónt és a férj az elhalálozás időpontjában állandó nyugdíj élvezetében állott. Olyan özvegynek,.akinek férje büntetőbírósági úton vesztette el rendfokozatát, a hadügyministerium méltánylást érdemlő esetekben ós a rászorultság feltétele mellett özvegyi nyugdíjat engedélyezhet a törvényes mérték teljes Összegéig. Képvh. iromány. 1910—1915. LXII. kötet. 13 .