Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1426. Törvényjavaslat a katholikus önkormányzatról

142G. szám. 63 kezelése alá. Fölmerült ugyan az idézett törvénynek olyan magyarázata is, mely szerint annak intézkedései a katholikus alapokra nem vonatkoznak, mert azok fölött a királyi Felség nem végrehajtó hatalmánál fogva, hanem főkegyúri jogon rendelkezik, a törvény pedig csak a végrehajtó hatalom gyakorlásáról szól. De számos jel arra mutat, hogy az 1848. évi törvényhozás szemei előtt ez a megkülönböztetés nem lebegett, hogy a 48-ik évi minisztérium valóban az idézett rendelkezés alapján vette át a katholikus alapok kezelését is. Az 1867. utáni kormányok és képviselőházak pedig mindig azon az állásponton voltak, hogy a kormány az 1848. évi III. t.-c. meghagyása folytán kezeli az alapokat és alapítványokat, hogy tehát csak törvény alapján, vagyis a törvényhozás összes tényezőinek hozzájárulásával lehet ezen állapoton változtatni. Ebből a szélesebb körökben elfogadott magyarázatból kiindulva, el kell fogadni azt is, hogy az alapok kezelésében nem állhat be változás a törvényhozás összes tényezőinek hozzájárulása nélkül. De a törvényhozás ezen jogköre csupán a keselésre terjed ki, de nem annak eldöntésére, hogy mi ezeknek az alapoknak jogi terméssete, vagyis: kin^k tulajdonául tekintendők Ezt az utóbbi kórdóst, ha (elmerül, a törvényhozás egyoldalúlag nem döntheti el, hanem csak megegyezés, vagy bírói ítélet. Ezen az állásponton volt a képviselőház 1868-ban, amikor határozattá emelte Deák Ferencnek az egyetemi alapra vonatkozólag elmondott következő fejtegetéseit: »Szüksógesnek látom határozat által a közoktatásügyi minisztériumot oda utasítani: teljesítse azon megbízást, melyet az említett 1848. évi XIX. törvény különösen a tanrendszerre nézve foglal magában, terjessze elő részletesen a magyar királyi egyetem állapotát, fejtse ki vagyoni állását és érintkezvén e célból a katholikus egyház/.al, hozza tirztába : mik azon javak, jövedelmek és alapítványok, melyek az egyetem jelen vagyonából mint tisztán római katholikus célokra tett alapítványok, a római katholikus egyházat illetik, mik azok, melyek annak mint állami intézetnek tulajdona gyanánt tekinthetők és mik a netaláni kérdésesek ? Mindezekről kimerítő jelentését az országgyűlésnek adja be, mely azután a miniszter előterjesztését vagy helyeslendi, vagy amennyiben szükséges leend, a netalán előforduló jogkérdéseknek — ha egyébként nem lehet — törvényes úton leendő elhatározásáról is fog rendelkezni.« (1865/68. évi országgy. napló, X. köt., 294. lap.) Ezeket Deák Ferenc következő napon a jegyzőkönyv hitelesítésénél megismételte, hozzáadván a következőket: »A motivációban elmondtam azt, — mert a motivációhoz tartozik — hogy én sem mint katholikus ember a státus vagyonát valamiben megcsonkítani, sem mint képviselő a katholikus egyház vagyonából valamit elvenni nem akarok. Ez volt motivációm, és ebből következtetem azt, hogy a kérdésekre nézve, ha egyébként nem lehet, bírói úton is kell intézkedni és nincs is más út, mert magának az országgyűlésnek sem ismerem el azon jogát, hogy ahol jogi kérdések forognak fenn, hol a meum-tuumról van szó, a törvényhozás maga bíráskodjék.« (1865/68. országgyűlési napló, X kötet, 301. lap.) Ezt az álláspontot a képviselőház nem hagyta el azáltal, hogy 1870— 1886-ig ismételten küldött ki bizottságokat az alapok jogi természetének megvizsgálására, mert soha sem mondatott ki, hogy annak a véleménynek, amelyet ezen az úton a képviselőház magának esetleg megalkot, mi legyen a következménye; az előbbiek szerint nem más, mint az, hogy a kezelés iránt való határozathozatalnál a képviselőháznak megalapozott véleménye