Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1428. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
144 1428. szám. közül a legfontosabb az öröklésnek, a haláleset folytán való vagyonátszállásoknak illetéke. Az alább kifejtendőknól fogva ezzel a legszorosabban összefügg az ajándékozási illeték. Vcltaképen szorosabb összefüggés ezek, valamint az ingatlanok átszállása után járó illetékek között nincsen. Azonban az illetóki szabályok érvényességének ideje óta az öröklési és ajándékozási illeték mellett, ha ezek ingatlan vagyon átszállása után vettettek ki, mindig szedtük az ingatlan vagyonátruházási illetéket is. Ezektől természetesen ezután sem tekinthetünk el. Már most tisztán gyakorlati szempontból is csaknem lehetetlen, de mindenesetre nagyon célszerűtlen volna, ha az ingatlan vagyonátruházási illetéket más törveayben szabályoznánk, mint az öröklési ós ajándékozási illetéket, amelyekkel a legszorosabb kapcsolatban van. Ha most már az ingatlanok ingyenes átruházása után járó illetéket az öröklési és ajándékozási illetékkel egy törvényben szabályozzuk, elvileg semmi akadálya nem lehet, gyakorlati szempontból pedig már csak a kezelés egyszerűsítése miatt is kívánatos, hogy az ingatlanok viszterhes átruházása után járó illeték is ebben a törvényben szabályoztassók. A teljesség rovására esnék, ha az ebben a törvényben szabályozott szolgáltatások közül kihagynók azokat a vagyonátruházásokat, amelyek ingó dolgokra vonatkoznak. Itt természetesen szoros határokat kellett vonni, nehogy azokat a jogügyleteket is itt vonjuk illeték alá, amelyek tulajdonkópen a második csoportba tartoznak, nehogy ezáltal ezt a törvényt túlságosan megterheljük ós kockáztassuk azt a célt, amelyet magunk elé tűztünk, t. i., hogy a hasonló természetű szolgáltatásokat csoportosítsuk. Ebbe az első csoportba kell végül venni az illetékegyenértéket, amely elméleti szempontból az öröklési illetéknek a pótlására szolgál ott, ahol annál fogva, hogy a vagyon tulajdonosa nem természetes személy és így a haláleset következtében való átszállás ki van zárva, az állam az öröklési ós ezzel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illetéktől elesnék. A második csoportba sorozzuk azokat az illetékeket, amelyeket most a jogügyleteket vagy jogi jelentóségű kijelentéseket tartalmazó okiratok után szedünk, részben fokozatos táblázatokban megállapított mérték szerint, részben állandó összegekben Ezeknek az illetékeknek egy részét az újabb törvényhozások elválasztották az okiratoktól és készpénzben szedik be, sokszor tekintet nélkül arra, hogy állítottak-e ki okiratot arról a jogügyletről, amely különben csak okirat kiállítása esetében volna illeték alá vonható. Ide tartoznak, hogy csak néhány főbb esetet említsünk, a kölcsönszerződések, bérleti szerződések, utalványok, váltók, engedmények, nyugták, stb. illetéke. A harmadik csoportban fogjuk szabályozni a tulajdonképeni illetékek egy részét, nevezetesen a közigazgatási hatóságok közreműködéséért fizetendő díjakat. A negyedik csoport fogja végül befejezni a törvénykezési illeték reformját. Az 1914. évi XLIII. t.-c. ugyanis, bár meglehetősen részletes és rendszeres törvényalkotás volt/ még sem teljesen egész, mert több olyan bírósági eljárás illetéke maradt szabályozatlanul, amelyeket még a régi illetóki szabályok szerint szedünk továbbra is, vagy pedig teljesen illetékezetlenül hagyunk, noha minden ok meg van arra, hogy ezekben is megköveteljük a bíróságok munkájának díját. Ezek közé tartoznak, csakhogy röviden vázoljuk e csoport tartalmát, a telekkönyvi bejegyzések után járó illeték, továbbá a végrehajtási, csőd, hagyatéki eljárások után, a hitbizományi bíráskodásért, végül a büntető bíráskodásban szedhető, illetve szedendő díjak szabályozása.
