Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1428. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

1428. szám. 141 kívánt továbbá arról, hogy az ingatlan átruházása után járó illetékek kiszabásánál az ingatlanok .értékelésénél jobban megközelíthessük a valóságos értéket, s e célból egyrészt felemelte a törvényszerű legkisebb érték kiszámításánál eddig érvényes szorzókat, másrészt ismét behozta az 1887-ben megszüntetett azt a jogát a kincstárnak, hogy olyan esetekben, amikor a bevallott vagy törvényszerű legkisebb érték a valóságos forgalmi értéknél szembetűnően csekélyebb, a kincstár hatósági becslést követelhessen. Ezek a rendelkezések a bevételeket kétségtelenül jelentékenyen fokozták, azonban sokkal szűkebb körűek, semhogy ezekkel meg lehetne elégedni ezen a téren. Ebben az irányban már kormányzati programmunk előterjesztése alkalmából is említést tettem s már akkor bejelentettem, hogy az illetékek terén is mélyreható reformmunkálatokat tervezek, amelyek azután nemcsak az állami bevételek emelését fogják maguk után vonni, hanem egyúttal azt a célt is szolgálják, hogy végre elavult, még az abszolút korszakból ránk maradt s azóta lényegében nem változtatott, de számtalan toldás-foldással a mai napig érvényben álló illetóki szabályainkat az újabb követelményeknek is teljesen megfelelő és ezáltal jobban is kihasználható rendszerekbe foglaljuk. Ennek az ígéretnek, ennek a bejelentésnek megvalósítása ez a javaslat, ' amely a vagyonátruházások után járó illetékek reformját kivánja megvalósítani. Mielőtt azonban magának a javaslatnak közelebbi ismertetésére térnék át, nem mulaszthatom el általánosságban vázolni azt az állapotot;, amely arra indított, hogy javaslatomat az előttünk fekvő formában és terjedelemben tegyem meg. Szabadságharcunk előtt adórendszerünk általában nagyon fejletlen volt. Az a kevés önálló csira is, amelyből idővel egy nemzeti adórendszer fejlődhetett volna, elpusztult a szabadságharc leveret&se után, amikor az osztrák adórendszer hazánkban is érvényessé vált. Ennek az osztrák adóreu .szernek volt egyik lényeges része az Ausztriában 1850. febr. 9-iki császári rendelettel kibocsátott ideiglenes illetóki törvény, amely 1850. évi aug. 2-ikán kiadott rendelettel Magj^arorsxágra is kiterjesztetett Ezt az alaptörvényt még az abszolút korszak alatt számos törvénnyel módosították és még sokkal több miniszteri rendeletet adtak ki hozzá, amelyeket nagyrószben masraba a hivatalos összeállításba is bevettek. Az alkotmány helyreállítása után az első kormány szükségből ós gyakorlati okokból kénytelen volt ezeket az osztiak szabályokat elfogadni s illetve továbbra is érvényben tartani. Az illetéki szabályokat — egyelőre csak egy évre — az 1868. évi XXIII. t.-c. * tartotta érvényben. Azonban né .ni módosítást már ez.a törvény is tett az eredeti szabályokon. Azonkívül a törvény alapján kiadott első hivatalos összeállítás sem ragaszkodott túlságosan az eredeti szabályokhoz és különösen i.em igen vette az összeállító figyelembe azt, hogy az egyes rendelkezések, amelyek az akkor kézen forgó összeállításokban benne voltak, valóban törvények-e vagy csak miniszteri rendeletek. Az 1868. évi XXIII. t.-c. kilátásba helyezte, hogy, egy éven belül a magyar törvényhozás az illetékekre is új törvényt fog alkotni. Erre azonban nemcsak az első év lejártáig, de még azután sem került a sor. így 1875-ig évről-évre meghosszabbították az osztrák szabályok érvényét, míg végre 1875-ben a törvényhozás az 1875. évi XXV. törvénycikkben kimondotta, hogy a fennálló illetéki szabálj'ok a törvényhozás további intézkedéséig érvényben maradnak Azóta a törvények egész sora módosítgatta az illetéki