Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1428. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről
104 1428. szám. 1. az ingatlan utolsó átruházása alkalmával elért vételár a kikötött összes mellékszolgáltatások értékével együtt, amennyiben ez az átruházás legfölebb 5 évvel az.illetékkötelezettség beállta előtt törtónt; 2. az a vételár az összes mellékszolgáltatások értékével együtt, amelyet az ingatlannak a szerzés után legföllebb egy éven belül törtónt átruházása alkalmával értek el, amennyiben a kiszabás idejében a kiszabást végző hivatalnak ily adat rendelkezésére áll; 3. az az érték, amelyet az illetékkötelezettség keletkezésének évében a vagyonadó kivetésénél jogerősen alapul vettek; 4. ha az 1— 3. pontokban említett értékek rendelkezésre nem állanak, a következő szakaszban meghatározott módon megállapítandó becsérték; 5. ha a hagyatékot a bíróság tárgyalta, a tárgyalás folyamán megállapított érték. Ha különböző becsértékek állanak rendelkezésre, ezek közül mindig a legnagyobbat kell az illetékkiszabásnál alapul venni, még akkor is, ha szakértői becslés törtónt. Ez alól a szabály alól csak akkor van kivételnek helye, ha a fél igazolja, hogy a magasabb érték megállapítása idejében az érték becslésénél olyan körülményeket is vettek figyelembe, amelyek az illetékkötelezettség keletkezésekor már fenn nem állottak. 43. §. Szakértői becslés. Ha egyes esetekben a 42. §. 1—3. ós 5. pontjában említett értékek a helyi forgalmi értékeknél szembetűnően csekélyebbek, jogosítva van a kir. pónzügyigazgatóság (Budapesten a m. kir. központi díj-' és illetékkiszabási hivatal) az ingatlan értékének hatósági szakértői becslés útján való megállapítását követelni. Ilyen becslésnél az illetékköteles félnek jogában áll saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni. A hatósági szakértői becslés kérését megelőzőleg a pónzügyigazgatóságnak (központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak) az érték megállapítása céljából az illetékköteles féllel megegyezést kell megkísérelni. A becslés költségeit a kincstár viseli abban az esetben, ha a becslés által megállapított érték 5.000 K-t meg nem halad, továbbá, ha a becslés által megállapított érték az 5.000 K-t meghaladja ugyan, de a fél által bevallott értéket 10%-nál többel nem haladja meg. Minden más esetben a költséget az illetókkötelezett fél tartozik viselni. A költségeket a közadók módjára kell behajtani. Az ebben a szakaszban megszabott becslési eljárásra vonatkozó részletes utasítást és az alkalmazott becsüsök díjazását az igazságügyministerrel ós a belügyministerrel, Horvát-Szlavonországokban a Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértve, a pónzügyminister rendelettel szabályozza. 44. §. ;; ... ; • Az ingatlanok legkisebb ériéke. A 42. §-ban Meghatározott becsértékek közül bármelyiket csak akkor szabad az illeték kiszabásánál alapul venni, ha azok nem csekélyebbek az ebben a szakaszban meghatározott törvényszerű legkisebb értéknél.
