Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
96 1413. szám. nemzet törekvéseitől el nem különítette magát.« Majd sorra veszi az egyes nemzetiségek helyzetét és magatartását, ós azzal érvel, hogy jó közigazgatással ós egyforma igazsággal kell fentartani a nemzetiségi békét. Szerinte a nemzetiségeket akkor nyerjük, meg a legjobban a nemzet számára, »ha a jogot önszántunkból mi nyújtjuk nekik, nem pedig az agitátorok hosszas izgatásai és az idők viszontagságai kényszerítenek bennünket arra, hogy a jogot, megadjuk nekik.* A haza eszméjében, a geográfiai egységben, a közös történelmi múltban széttéphetetlen köteléket lát: »Azért nekünk téves és hibás eljárás arra figyelmeztetnünk az embereket, hogy ők más nyelven beszélnek; csak arra kell figyelmeztetnünk, hogy egyenlő érdekeket vagyunk hivatva szolgálni, egyenlő veszélyek fenyegetnek mindnyájunkat, a mi haladásunk az ő haladásuk, a mi hanyatlásunk az ő hanyatlásuk is, a mi veszélyünk az ő pusztulásuk. Századok története bizonyít mellettünk. Tehát nekünk testvéri érzülettel szivünkre kell ölelnünk e hazának nem magyar nemzetiségeit is.« E beszédek hatása alatt báró Bánffy Dezső, kifejtvén, »hogy ép a magyarlakta vidékek vannak a cenzus tekintetében legkedvezőtlenebb helyzetben«, kijelenti, hogy a kormány az 1874. évi XXXIII. t.-c. módosításával foglalkozik, még pedig »lehetőleg egységes cenzus alapján « Az 1899. évi XV. t.-c. 1899. évi képviselőházi tárgyalása már a pártközi megegyezés alapján folyt le. Erre hivatkozik április hó 27-én Ssivák Imre előadó: »Az úgynevezett pártközi egyezmény lényegileg abban áll, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelendő az 1896-iki szövegben ós kiegészítve azon módosításokkal, amelyek gróf Appunyi Albert indítványából 1896-ban elfogadva még nem lettek.« De a függetlenségi párt a pártközi megegyezés ellenére nem fogadja el a törvényjavaslat 7., 8. és 9. §-ait, amelyek szerint a választóknak a választás helyére való szállítása ós visszaszállítása, ós oly választókerületekben, amelyek több községből állanak, a -választóknak szükséges ellátása a választás helyén és ennek ideje alatt, a választóknak zászlókkal ós csekély értékű jelvényekkel való ellátása, és az úgynevezett szokásos meg vendégelés nem tekinthetők a választók megvesztegetésének. A pártnak ezt az álláspontját Kossuth Ferenc röviden jelzi, ós ez alkalommal kiemeli, hogy a párt, melynek nevében legutóbb 1897. január 28-án Tóth János nyújtott be »a választói jognak legnagyobb mérvű kiterjesztésére és a kötelező titkos szavazásra« irányuló javaslatot, — nem mond le a választójog kiterjesztéséről: »Kifogásoljuk, hogy visszautasíttatott az a törekvésünk, hogy a választói jog direkt kiterjesztése vétessék be ezen törvényjavaslatba, továbbá, hogy vétessék be a cenzus leszállítása és egyenlősítése, a választókerületeknek igazságos felosztása ós a titkos szavazás is « Az 1899. évi XV. t.-c. kétség nélkül tiszta szándékú alkotás. Az anyagi választójogot is érinti a törvény 141. §-a, amely eltörli az adóhátralékosság jog fosztó hatását. Már említettük, hogy ennek az intézkedésnek következtében a választók száma 1899. évről 1900. évre 117.875 tel szaporodott. Közvetve befolyást gyakorol az anyagi választójogra a 143. §. is, amely az 1874. évi XXXIII. t.-c. 34. ós 107. §-ainak helyébe lépett, és részletesen szabályozza a legkevósbbé megrótt egyneg} 7 ed úrbéri telek adójának kinyomozását. További rendelkezései, eltekintve a kúriai bíráskodástól, a választási eljárást igyekeznek megjavítani, és az összeírásnál vagy szavazásnál lehető visszaéléseket korlátozzák. A törvény megállapítja a központi választmányi vagy összeíró küldöttsógi tagok, választási vagy küldöttségi elnökök, jegyzők, bizalmiférfiak, vagy különös megbízatás folytán a v # álasz-
