Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1413. szám. 77 politikai páriákat szaporítani nom akar. Majd így folytatja: »Az hozatik fel ez ellen, hogy a szegényben nincs elég nyugodtság és műveltség a polgári jogok gyakorlatára. De vájjon az által nyugodtság eszközöltetik-e, hogy azon osztályt kirekesztjük, mely a növekedő iparral folyton szaporodni fog ?« Lónyay Gábor, Zemplénvármeg\~e követe ugyancsak a belső béke és rend szempontjait emeli ki: A negyedik rend egy részét minden jog nélkül hagyni és az alkotmány sáncai közül kirekeszteni és ezáltal egy örökké elégületlen, forrongó néposztályt alkotni, veszélyes volna mind az egész hazám, mind magára a negyedik rendre nézve. .< »A nagybirtok nem feltótele a hon iránti érdekeknek, mert a szegény nép oly hőn ragaszkodik holdacskájához, mint a dúsgazdag uradalmához. Ungmegye követe, úgy látszik, csak a szegényektől irtózik, kik, mint ő mondja, megvesztegethetők. Amíg a vesztegetőket minden joggal felruházza, amazokat minden jogtól megfosztani akarja.« Klauzál Gábor szerint »csak a tiszta, minden osztályokra kitenedő képviselet óvhatja meg a csendet és a rendet a hazában«. »A polgári jogok osztogatása nem függ a státustól. Ez csak olyan egyéneket foszthat meg azoktól, kikről egész bizonyossággal tudja, hogy visszaélnek, de csupa lehé- > tőség, csupa hihetőség miatt soha.« Védi a szegény ember becsületét: » Többnyire éppen a kényelmet nélkülöző szegény osztályban találjuk fel as.on •erényt, amit a palotákban hiába keresünk. Ha a megyei kicsapongások történetét tekintjük, úgy találjuk, hogy a szegény nemesség egész az újabb időkig is nyugodt volt, és csak azóta vetemedett kics-apongásokra, mióta vagyonosak visszaéléseinek eszköze lett.« Beöthy Ödön kifejti, hogy »a hazaszeretet ébrentartására érdek kell, ez az érdek pedig a közügyekbeni részvét joga«. Nem érti, hogy a »dolgozó néposztály ép olyan értelmes és alkalmas ne lehessen magát kormányozni, mint a pamlagon heverő gazdag. A munkával karöltve jár a gondolat, míg a kényelmes pamlagon nyújtózó inkább csak álom űzésére vesz kezébe könyvet.* Azt bizonyítja, hogy a jogok kiterjesztése nem jár forradalommal: »A forradalmi eszme nem sajátja az emberi nemnek. Ha előtör, mindenkor a hatalom visszaélései által csikartatik ki. Mindenki természeti ösztönénél fogva szereti az élet megszokott kényelmeit és az azokat biztosító társadalmi rendet.* A nép természeténél fogva nem hajlandó forrongásra. Adassék neki törvény előtti egyenlőség, szolgált;ittassék igazság, vegyen mindenki részt a közterhekben, ós a nép a státus nyugalmát háborgatni és a bizonyost bizonytalanért feláldozni nem fogja. Biztosabb, ha a népet jogokkal felruházzuk és így érdekkel kötjük a dolgok fennálló rendjéhez, mert azon nagy része, mely az alkotmány sáncain kívül hagyatik, hacsak nem deportáljuk, mindenesetre itt marad és a rendetlenségnek gyúlékony anyagát képezi.« Perczel Mór, Tolnavármegye követe történelmi példákkal világítja meg, hogy amíg a nagybirtok képviselte a törvényhozást, folytonos anarchiában volt az ország. Dicsőíti a köznépet: > Ha végig tekintünk a szegény magyar adózó nép útján, mely 300 éves harcok és nyomor között, tötök, tatár ós labanc ellenség által kínoztatva, a feudális nagyurak örökös tusai és zsarolásai által sanyargattatva, nagy adót fizetve, mégis békén maradott s példátlanul szűz türelmet tanúsított: meg kell vallanom, hogy ez az erény magas önmegtagadást kíván.« Szerinte Magyarország sajátszerű helyzete követeli meg a jogok ki terjesztését": ->Mi egészen magunkra vagyunk hagyatva, magunkban kell bíznunk ós folyton küzdenünk fentartásunkórt. Vannak a népek életében pillanatok, midőn a polgárnak utolsó filléreit is a haza perselyébe kell vetnie. Csupa csend és stabilitási elemek a hazát ilyenkor meg