Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

I4i3. szám. 237 HETEDIK FEJEZET. A választók névjegyzéke. 1. Altalános rendelkezések. Az 51. és az 52. §-hoz. Miután a törvényjavaslat 9. §-a kimondotta, hogy azokról, akiknek választójoguk van, névjegyzéket kell szerkeszteni, az 51. §. e rendelkezést azzal egészíti ki, hogy a választók névjegyzékének szerkesztése szavazókörök szerint, ha pedig a szavazókör több községből áll, községek szerint történik. A törvényjavaslatnak e rendelkezése megegyezik az 1913 : XIV. t.-cikk 37. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezéssel és természetszerű következménye annak, hogy a választókerületek szavazókörökre oszlanak ós a több községből álló szavazókörökben a szavazás a törvényjavaslat 125. §-a értelmében községek szerint folyik. A törvényjavaslat magáévá tette az 1913 : XIV. t.-cikknek azt az álláspontját, hogy a törvény a névjegyzéknek csupán lényeges tartalmát határozza meg, a névjegyzék mintájának megállapítása és a megállapított minta esetleges módosítása pedig a belügyminiszter feladata legyen. A névjegyzék lényeges tartalmát illetőleg azonban a törvényjavaslat az 1913 : XIV. t.-cikk hasonló tárgyú rendelkezéseitől több tekintetben eltér. így mindenekelőtt elrendeli, hogy a névjegyzékben a választók születésének helyét is fel kell tüntetni. A születési helyre vonatkozó adat ugyanis a törvényjavaslat 19. §-ában az állampolgárság kellékének igazolására vonatkozólag foglalt rendelkezés folytán a névjegyzékbe való felvételnél minden egyes választóra nézve vizsgálat tárgya lesz ós így nincs semmi akadálya annak, hogy ezen adatot a választók névjegyzékébe is bevezessék, ami által a személyazonosságnak a szavazásnál való vizsgálatára újabb eszköz íog rendelkezésre állani. Az 1913 : XIV. t.-cikk szerint a választók névjegyzékének a választó életkorát kell tartalmaznia. Ezzel szemben a törvényiavaslat szerint a választók születésének évét kell a névjegyzékbe bevenni. Ez a rendelkezés azért látszik helyesebbnek, mert a névjegyzék állandó és így, ha a névjegyzékbe a felvételkor az életkor — vagyis a betöltött évek száma — jegyeztetik be, ezen adat idő múlásával elavul. Újítás végül a törvényjavaslatban, hogy abban az esetben, ha a választó több jogcímnek felel meg, a névjegyzéknek tartalmaznia kell valamennyi igazolt jogcímet. Az 1913 : XIV. t.-cikk szerint a választók névjegyzékébe- minden választóra nézve egy jogcím vezettetett be s emellett nem volt megállapítva az, hogy mily jogcímen kell a választót a névjegyzékbe felvenni olyankor, amikor több jogcímnek felel meg. A szabályozás e hiányának az volt a következménye, hogy egyrészt a választói névjegyzékekről készített statisztikai összeállítások nem nyújtottak még megközelítőleg sem helyes képet arról, hogy az egyes jogcímeknek hány választó felel meg, másrészt igen gyakran megtörtént az, hogy a választó, aki a névjegyzékben feltüntetett jogcímét elvesztette, a* névjegyzék kiigazításánál a névjegyzékből kihagyatott, jóllehet más jogcíme továbbra is fennállott. Különösen gyakorlati fontossága van az összes igazolt választói jogcímek kitüntetésének a törvényjavaslat rendszerében annak folytán, hogy a törvényjavaslat által megállapított választói jogcímek egy része olyan, amely