Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1413. szám. 225 említett hatóságok járnak el a munkásbiztosító pénztárak részére az 1907: XIX. t-cikkben megszabott bejelentések elmulasztása miatt folyamatba tett kihágási ügyekben is, aminek következtében — tekintettel arra, hogy a munkásbiztosító pénztár részéről a választók összeírásának céljára ós egyéb célra kívánt bejelentések a gyakorlatban előreláthatólag nem fognak élesen elkülönítve történni — hatásköri összeütközések állanának elő, ha a 26. §. utolsó bekezdésében meghatározott kihágás elbírálása más hatóság elé utaltatnék. Minthogy vannak oly ipari alkalmazottak, akik a fennálló szabályok értelmében nem esnek betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá, minthogy továbbá a munkásbiztosító pénztárak által szolgáltatott jegyzékek­ből különböző okokból egyesek kimaradnak azok közül is, akik betegség ese­tére való biztosítási. kötelezettség alá esne'k, a törvényjavaslatban fenn kel­lett tartani az 1913 : XIV. t.-c. 53. í,-ának megfelelő azt a rendelkezést, hogy az állandó alkalmazás igazolása szükség esetében történhetik munka­könyvvel, esetleg az iparhatóság által a segédekről (gyári munkások) vezetett lajstrom hiteles kivonatával és más alkalmas okirattal is. Ezzel kapcsolatban átvette a törvényjavaslat az 1913 : XIV. t.-cikk most idézett §-ának azt a rendelkezését is, hogy az iparossegédek (gyári munkások) munkakönyvének kiállítását a kereskedelemügyi miniszter úgy szabályozza, hogy a munkakönyv a választójog megállapításához szükséges személyi adatokat is tartalmazza. A 27. §-hoz. A 27. §. a törvényjavaslat 2. §-ának 6. pontjában és 6. §-ában meg­határozott választói jogcímek közül az őstermelés körében munkáskép vagy cselédkép való állandó alkalmazás igazolásáról rendelkezik. Minthogy az ős­termelés körében alkalmazottakra nézve nincsen oly intézmény, amely őket s alkalmazásuk tartamát oly módon nyilvántartaná, miként ezt a munkásbiz­tosító pénztárak az ipari alkalmazottakra nézve végzik, minthogy továbbá az őstermelés körében alkalmazottaknak és alkalmazásuk idejének nyilvántartása céljából a közigazgatási hatóságok csupán aránytalanul nagy megterhelte­tóssel vezethetnének pontos nyilvántartást, az őstermelés körében alkalma­zottra nézve a jogcímnek egyénenkint való igazolására vagyunk utalva. Az 1898 : II. t -c. 1. §-a szerint annak, aki nem cseléd-minőségben gazda­sági munka teljesítésére szerződik, igazolvánnyal kell birnia, amelybe ugyané t.-c. 14. §-a szerint be kell jegyezni a munkaadó nevét, továbbá a munka nemét és idejét. Az 1907: XLV. t.-c. 1. §-a szerint pedig minden gazda­sági cselédnek szolgálati cselédkönyvvel kell bírnia. Az őstermelés körében alkalmazott munkásnak vagy cselédnek ezek szerint alkalmazásáról oly okirati bizonyíték áll rendelkezésére, amellyel módjában lesz az alkalmazásnak a választójoghoz megkívánt tartamát az összeírás céljára igazolni. Ennek megfelelően a törvényjavaslat 27. §-a olykép rendelkezik, hogy az őster­melés körében alkalmazottakra nézve az állandó alkalmazás igazolása rend­szerint munkásigazolvánnyal vagy szolgálati cselédkönyvvel történik. A törvény javaslat a gazdasági munkások munkásigazolványának és a gazdasági cselédek szolgálati cselédkönyvónek kiállítása tekintetében a földmívelésügyi miniszternek a rendeleti szabályozásra ugyanoly felhatalmazást kíván adni r mint aminőt az iparossegódek munkakönyvének kiállítására vonatkozólag a törvényjavaslat 26 §-ának 5. bekezdése a kereskedelemügyi miniszter részére tartalmaz. Képvh. iromány. 1910—1915. LVIII. • kötet. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom