Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

214 1413. szám. törvényi avaslat ennek elkerülése végett elrendeli, hogy mind az olvasásnál, mind a tollbamondásnál gondot kell fordítani arra, hogy a használt szövegnek közismert volta vagy ismeretessé válása az igazolás komolyságát ne veszélyeztesse és e célból az olvasásra és a tollbamondásra a használt könyvnek különböző helyeit kell kijelölni. Az írni ós

1 olvasni tudásnak az összeíró küldöttség előtt történő igazolása bizonyos hátrányokkal van összekötve. így mindenekelőtt kétségtelen, hogy amennyiben az összeíró küldöttség előtt igen nagy számmal történik az írni és olvasni tudásnak igazolása, ez az összeíró küldöttség működését jelentékenyen hátráltatja. De ettől eltekintve, az írni és olvasni tudásnak az összeíró küldöttség előtt való igazolása a polgárokra nézve súlyos terhet is jelent és jelentékeny időveszteséggel jár (1. erről Általános indokolás 65. lap is). Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az írni ós olvasni tudásnak az összeíró küldöttség előtt történő igazolása önkénykedésekre és visszaélésekre is nyújthat alkalmat annak következtében, hogy ilykóp a választójoghoz megkívánt egyik kellék fenforgásának a megítélése az eljáró közeg mérlegelésére van utalva és ekként országszerte a legkülönbözőbb mértéket alkalmazzák. Mindezen szempontok figyelembevételével a törvényjavaslat az írni és olvasni tudásnak az összeíró küldöttség előtt történő igazolását lehetőleg szűk korlátok közé kívánja szorítani. E célból a törvényjavaslat 20. §-a az 1913. XIV. t.-cikk rendelkezésein túlmenőleg, sokkal tágabban állapítja meg azoknak a körét, akikre nézve az írni és olvasni tudást vélelmezni kell. A törvényjavaslat 1—9. pontokban sorolja fel azoknak körét, akikre nézve az írni és olvasni tudás kellékének fenforgását vélelmezni kell. Ezen pontokra vonatkozólag a következőket kívánjuk kiemelni. 1. pont. Azoktól, akik az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzését igazolták, mikép már fennebb említettük, már az 1913 : XIV. t.-c. 51. §-a értelmében is csak alapos kétség esetében kell az írni és olvasni tudás igazolását megkívánni. A törvényjavaslat e rendelkezésen bizonyos tekintetben túl megy, amikor azt rendeli, hogy az írni és olvasni tudás kellékének fenforgását azoktól sem kell megkívánni, akikre nézve az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzését a törvnyjavaslat 21. §-a értelmében külön igazolás nélkül beigazoltnak kell tekinteni. Minthogy az elemi népiskola negyedik osztályának elvégzése a törvényjavaslat rendszerében a legáltalánosabb választói jogcím és így azt a választók legnagyobb része vagy igazolni fogja, vagy annak igazolása alól a 21. §. értelmében mentes lesz, az írni és olvasni tudásra nézve felállított ezen első vélelem már magában véve nagyban csökkenteni fogja azoknak a számát, akik az írni és olvasni tudást az összeíró küldöttség előtt kénytelenek igazolni. 2. pont. A 2. pontban a törvényjavaslat azokra nézve engedi el az irni és olvasni tudásnak igazolását, akiknek jelenlegi vagy korábbi állásához vagy foglalkozásához ennek természeténél fogva, az irni és olvasni tudás feltétlenül szükséges. A törvényjavaslat e rendelkezése lényegben megfelel az 1913. évi XIV. t. c. 51. §-a 1. bekezdésében foglalt rendelkezésnek, de eltér attól abban, hogy az összeíró küldöttség mérlegelési körének szűkebbre szorítása céljából közelebbről meghatározva is elősorol bizonyos oly állásokat és foglalkozásokat, amelyeknél az írni és olvasni tudás tekintetében kétség fel sem merülhet. 3. pont. Azokra nézve, akik a fegyveres erő vagy a csendőrség szolgálatában altiszti fokozatot értek el, alig lehet kétséges, hogy írni és olvasni tudnak. Teljesen indokolt tehát a 3. pont rendelkezése, amely a most említett egyéneket az írni és olvasni tudás igazolása alól felmenti.