Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

212 1413. szám. NEGYEDIK FEJEZET. A választójog kellékeinek igazolása. A törvényjavaslat a választójog kellékeinek igazolására vonatkozó szabályokat külön fejezetben összefoglalva, közvetlenül az anyagi választójog szabályait követő sorrendben adja és ezzel eltér az 1913 : XIV. t.-cikk rendszerétől, mivel az idézett t.-cikk a hasonló tárgyú szabályokat a választók név- (, jegyzékéről szóló Negyedik Fejezetbe olvasztotta be. A törvényjavaslat által elfogadott rendszert az a szempont igazolja, hogy a választójog kellékeinek igazolási módja a legszorosabban egészíti ki a választójog anyagi szabályait, amennyiben elsősorban az igazolási mód helyes megállapításától függ, hogy az egyes választói jogcímek az életben mily mértékben érvényesülnek. A törvényjavaslat e fejezetében foglalt rendelkezések annak a szem előtt tartásával állapíttattak meg, hogy a névjegyzékekbe való felvétel hivatalból, hivatalos nyomozás alapján történik (Hetedik Fejezet) és így a kellék igazolására lehetőleg oly igazolási módokat kellett megszabni, amelyeknél az adatok hivatalból, az érdekeltek közreműködése nélkül is rendelkezésre állanak vagy beszerezhetők. A 19. §-hoz. A 19. §. a választójog általános kellékei közül az életkor és a magyar állampolgárság kellékeinek igazolásáról rendelkezik. A törvényjavaslatnak az életkor igazolására vonatkozó rendelkezései egészben véve megegyeznek az 1913: XIV. t.-c. 48. §-ában foglalt hasonló tárgyú rendelkezésekkel. A magyar állampolgárság igazolásáról sem az 1874 : XXXIII. t.-cikk, sem az 1913 : XIV. t.-cikk nem tartalmazott rendelkezést, jóllehet e kellók mindkét törvényben szerepelt. Ennek következménye az volt, hogy, miként az általános indokolásban (1. 66. lap) érintettük, az állampolgárság vizsgálása a névjegyzékek összeállításánál a gyakorlatban teljesen elmaradt és nagy számmal kerültek be a névjegj^zékekbe idegen állampolgárok is. Kétségtelen, hogy a magyar állampolgárság igazolását minden esetben megkívánni, a célon túlmenő oly rendelkezés volna, amely mind a választókra, mind . , az összeíró küldöttségekre aránytalanul súlyos terhet jelentene. Az állampolgárság igazolása ugyanis az állampolgárokról vezetett hatósági nyilvántartás hiányában az érdekeltekre nézve igen sokszor rendkívüli nehézséggel jár, de az esetek túlnyomó részében felesleges is, mert a magyar állampolgárság legtöbbször bizonyos. Nem lehet azonban eltekinteni az állampolgárság igazolásának megkívánásától azokban az esetekben, amikor a magyar állampolgárság igazolására nézve kétség merül fel. Ily kétség áll fenn mindazokra nézve, akik a magyar szent korona országainak területén kívül születtek. A törvényjavaslat ez okból elrendeli, hogy a most említett személyekre nézve a magyar állampolgárság igazolását minden esetben meg kell kívánni. E rendelkezést kiegészíti a törvényjavaslat 51. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy a választók névjegyzékében fel kell tüntetni a születési helyet is, amely rendelkezés viszont összefüggésben áll az 5i. §. azon szabályával, hogy az összeírás előkészítése céljából teendő vallomásnak a születési helyet is tartalmaznia kell. A törvényjavaslatnak e szabályai alkalmnsak lesznek