Képviselőházi irományok, 1910. LVI. kötet • 1325-1374. sz.

Irományszámok - 1910-1336. Törvényjavaslat a Király Ő Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott királyi hitlevélnek és a koronáztatásakor letett királyi eskünek az ország törvényei közé iktatásáról

78 1336. szám. Király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapíttatni; kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222. évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: »Quodsi verő Nos«, ezen szavakig: »in perpetuum facultatem«. Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, amelyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének -alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni. 2. Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása, s a hazai törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelükbői valláskülömbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni. 3. Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak mindazon részeit és tartozmányait, amelyek már visszaszereztettek, és azokat, amelyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országokhoz visszakapcsolandjuk. 4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, — ha az ausztriai főhercegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is: a dicső emlékezetű Ősatyánk VI., illetőleg

III. Károly; utána dicsőült I. József; végre: dicsőült I. Lipót Császárok ós magyar Királyok ágyékaiból leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, — a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723. évi 1. és 2. törvénycikk rendelete szerint is visszaszáll Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokra, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában. 5. Amint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyűlésileg teljesítendő: Örököseink és Utódaink, a koronázandó örökös Királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevólbeli biztosítások elfogadását előrebocsátani, és arra az esküt letenni. Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fönn beiktatott összes cikkelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk ; Ígérvén ós királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot s Horvát-, Sziavon- ós Dalmátországokat, hogy mindezen előrebocsátottakat Magunk is megtartandjuk és bármely rendű és állású alattvalóinkkal is megtartatjuk, —• amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk, és megerősítjük. Aminek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláírtuk, és királyi pecsétünk ráfüggesztésóvel megerősítettük. Kelt Magyarországunk székesfővárosában Budapesten, Karácsony havának 28. napján, Urunk 1916. évében. KÁROLY s. k. Gróf Tisza István s. k.« A királyi eskü szövege pedig a következő: »Mi I. Károly Isten kegyelméből Ausztria Császára, Csehország Királya stb., és Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, mint Magyarország s Horvát-, Szia von- és Dalmátországoknak Örökös és Apostoli Királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára s az Istennek minden szentéire, hogy az Isten egyházait, Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok törvényhatóságait, s egyházi és világi minden rendű lakosait jogaik-