Képviselőházi irományok, 1910. LVI. kötet • 1325-1374. sz.

Irományszámok - 1910-1335. Törvényjavaslat Felséges IV. Károly úrnak Magyarország s Horvát-,Szlavon- és Dalmátországok királyává avatásáról és koronázásáról

1335. szám. 75 Melléklet az 1335, számú irományhoz. Indokolás Felséges IV. Károly úrnak Magyarország s Horvát-, Szlavonés Dalmátországok királyává avatásáról és koronázásáról szóló törvényjavaslathoz. Százados gyakorlat szerint a magyar törvényhozás minden koronázás alkalmával több törvénycikket alkot, amelyek a koronázást ós a koronázással kapcsolatos tényeket törvénybe iktatják. Ilyenek 1., a megtörtént királlyáavatásról és koronázásról szóló törvény, 2., a királyi hitlevél és a királyi eskü becikkelyezéséről szóló törvény, 3., a megkoronázott király 0 Felsége és 4., a vele esetleg együtt megkoronázott királyné Ő Felsége részére koronázási ajándék felajánlásáról szóló törvények. Ami a királlyá avatásról és koronázásról korábban alkotott törvényeinket illeti, azok mindenekelőtt megállapították, hogy a trónöröklósnek törvényes rendje szerint következő trónutódot, aki az uralkodást mint törvényes örökös tettleg át is vette, a hitlevél kiadása után és az eskü letétele mellett a karok és rendek (az ország főrendéi ós képviselői) Magyarország szent koronájával ünnepélyesen megkoronázták. A királlyá avatásról és koronázásról szóló jelenleg benyújtott törvényjavaslat mindenekelőtt elősorolja a királyi trónnak azokat a várományosait, akik még megdicsőült I. Ferencz József életében elhaláloztak és megállapítja, hogy a trónöröklésnek az 1723 : 1. és 2. törvénycikkben szabályozott rendje szerint a trónra Ő Felsége IV. Károly király következett, aki mint törvényes örökös az uralkodást tettleg át is vette. Ezek után a törvényjavaslat kinyilatkoztatja, hogy miután IV. Károly 0 Felsége a királyi hitlevelet kiadta, őt az ország főrendéi és képviselői a királyi eskü letétele mellett Magyarország szent koronájával ünnepélyesen megkoronázták. A törvényjavaslat szövegezése és irálya megfelel az eddigi hasonló törvényeknek, különösen pedig az 1867 : I. törvénycikknek. Budapest, 1917. évi január hó 11. napján. Tisza István gr. s. k, m. Tár. tninisterelnöJc. 10*