Képviselőházi irományok, 1910. LVI. kötet • 1325-1374. sz.
Irományszámok - 1910-1331. A koronázási hitlevelet szerkesztő országos küldöttség jelentése
1331. szám. 33 országainak alkotmányát, függetlenségét, területi épségét, beszuratnék a következő rendelkezés: »valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak integritását és országos alkotmányát*. Ezenkívül egyéb módosítások megtételét a hitlevél biztosítéki részében a küldöttség többsége szükségesnek nem tartja. Történtek indítványok oly irányban, hogy a hitlevélnek biztosítéki része új pontok felvételével tetemesei! kibővíttessék, s hogy azokba necsak már meglévő egyes törvények megtartása igértessék meg különösen, hanem bizonyos törvények meghatározott irányú értelmezést nyerjenek s királyunk bizonyos irányú kötelezettségeket is vállaljon, melyekkel alkotmányunk és törvényeink ekkép kiegészíttetnének. Ehelyütt van szerencsénk jelenteni, hogy gróf Apponyi Albert ós gróf Károlyi Mihály különvéleményt jelentettek be. Mint minden történeti alkotmány, bizonyos mértókig a miénk is hézagos; vannak törvényeink, melyek egyik-másik irányban talán nem azt az alkalmazást nyerték, mint kellett volna. De nem a hitlevél az a hely, hol ezeket a hézagokat ki kell tölteni, ezeket a homályokat el kell oszlatni. Ez a külön törvényalkotás ós a hiteles interpretáció útjára tartozik és ha e tekintetben a szükségeseknek talált törvények meg fognak alkottatni, akkor ezeknek a megtartását a hitlevél jelenlegi alakjában ép úgy biztosítja, mint ha azok egyenesen benne lennének. Annak természetesen jogilag semmi akadálya nincs, hogy utólagosan, a koronás király és országgyűlés alkotta törvények oly rendelkezéseket tegyenek, melyek a jövendőben kiadandó hitlevél bizonyos átalakítását fognák maguk után vonni. Az általunk bemutatott hitlevéltervezet bevezetése lényegileg abban különbözik az 1867. évi hitlevél bevezetésétől, hogy miután a mostani bevezetés a jelenlegi trónváltozás konkrét körülményeit elősorolja, hivatkozik ő Felsége fennkölt szellemű királyunknak alkotmány tiszteletét fényesen tanúsító s azonnal trónralépése alkalmával kinyilvánított amaz óhajára, hogy magát mennél hamarabb megkoronáztassa s végül kifejezésre kívánja juttatni Ő Felségének személyes tapasztalat alapján megszilárdult ama meggyőződését, hogy a magyar királyi trón hatalmának legszilárdabb bástyáit, az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb tényezőit: a király és nemzet teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma és az ezredéves alkotmány folytonossága és egészséges működése alkotják. Az országos küldöttség tudomásul vette a miniszterelnök úrnak azt a bejelentését, hogy a hitlevélben Ő Felsége — a név különbözőségéből folyó szükségszerű eltéréssel—azt az uralkodói nagy címet fogja használni, amely eddig is használatban volt. A miniszterelnök úr azonban egyúttal azt is közölte, hogy Ő Felsége felhatalmazta, hogy az Ő nevében is megállapíthassa azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy a magyar királyi méltóság az osztrák császáritól megkülönböztetett, attól önálló, azzal paritásos jelleggel bir, és az 0 nevében kijelenthesse, hogy ez felel meg az Ő álláspontjának is, az Általa megállapított legmagasabb cím ezt sem nem érintheti, sem el nem homályosíthatja. A küldöttség által megállapított koronázási esküminta csak annyiban különbözik az 1867. évben letett eskü szövegétől, hogy az 1868 : XXX. t.-c. nyomán a » Magyarország s társországai« helyett többször a »Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok« megjelölést használja. Képv. iromány 1910—1915. LVI. kötet. 5
