Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.
Irományszámok - 1910-CCXCV. Törvényjavaslat a vagyonadóról
382 CCXCV- szám. Az előző gazdasági évek termeléséből származó még meglevő eladásra szánt készletek külön veendők számításba. 13. §. Állandóan mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanok értékének (ideértve a szőlőket, komlókerteket, gyümölcsösöket, virágos- és zöldsógeskerteket és efélóket is) a jelen törvény szempontjából az az érték tekintendő, amit az illető ingatlan annak megér, aki azon — az ingatlannak ama terjedelmében, amellyel az az értékmeghatározás idejében (9. §.) bir — az illető vidéken fekvő hasonló birtokokon szokásos módon gazdálkodik. Ehhez képest az érték megbecslésénél a következők tartandók szem előtt: 1. A vételár csak valamely ingatlan tényleges vevőjével szemben tekinthető az ingatlan értékének és ebben az esetben is csak akkor, ha ez az érték az egyébként megállapítható átlagos forgalmi értéknél nem alacsonyabb. Ezen eljárás során az illető vidéken más ingatlanoknál elért vételárak az érték megbecsülésénél támpont gyanánt csupán az olyan ingatlanoknál szolgálhatnak irányadóul, amelyek az értékmeghatározás idejétől számított öt éven belül adásvétel tárgyát képezték ós ekkor is azoknak a tényezőknek figyelembevételével, amelyek az ingatlanok fekvésének, terjedelmének, talaj minőségének és a rendeltetésszerű mívelési ág különbözőségének figyelembevételéből folynak. 2. Az olyan ingatlanok értékének megbecslésénél, amely ingatlanok az értékmeghatározás idejétől számított öt éven belül adásvétel tárgyát nem képezték, vagy nem adásvétel útján jutottak az illetőnek tulajdonába (haszonélvezetébe), a más ingatlanoknál elért vételárak az 1. pontban foglaltak szerint támpontul egyáltalában nem szolgálhatnak. Az ilyen ingatlanok értékének megbecsülésénél, amennyiben szorosabb értelemben vett mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanról van szó, a következők szolgálnak irányadóul: a) Ha az ingatlan a maga egészében bórbeadva nincs, az illető vidéken a hasonló ingatlanoknál tényleg elért haszonbórösszegék és az illető ingatlanért annak egészben való bérbeadása esetén elérhető haszonbórösszeg veendő az érték kiszámításának alapjául. Amennyiben egyes vidékeken a haszonbórösszegék, valamely különleges oknál fogva, az ingatlanok átlagos hozadékával arányban nem állanak, megfelelő helyesbítésnek van helye. b) Ha az ingatlan a maga egészében tényleg bérbe van adva, az érték kiszámításának alapjául a tényleges haszonbérösszeg veendő, kivéve, ha be van igazolva, hogy a tényleges haszonbér az illető vidéken elérhető átlagos haszonbérösszegnek indokolatlanul meg nem felel, amikor az előző pont szerint megfelelő helyesbítésnek van helye. A jelen 2. pontban említett esetekben a haszonbért alkotja: a haszonbérlő által fizetett összegnek, a haszonbérbeadó részére fentartott egyéb haszonnak, valamint a haszonbérlő által netán teljesítendő további szolgáltatások értékének együttes összege, leszámítva ebből az 1909. évi X. t.-c. 12. §-ának 1—6. pontjában említett kiadásokat és a jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről szóló törvény 4. §-ában említett adókat és kegyúri terheket, tekintet nélkül arra, hogy ezeket az összegeket a haszonbérbeadó vagy a haszonbérlő tartozik-e viselni.
