Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.
Irományszámok - 1910-1307. A pénzügyi bizottság jelentése "a bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely rendelkezéseinek módosításáról" szóló 1296. számú törvényjavaslatról
254 1307. szám. II. FEJEZET. Az ingatlanok értékének megállapítása. 3- §• • Az 1887. évi XLV. fc.-c. 3., 4. és 5. §-ai, továbbá az 1911. évi X. t.-c. 2. §-a hatályon kívül helyeztetnek és helyükbe a jelen törvényben az illető hatályon kívül helyezett rendelkezésre való utalással felvett rendelkezések lépnek. • • 4. §. Az 1887. évi XLV. t.-c. 3. §-a helyébe : Az illetékek kiszabásánál az ingatlanok értéke: 1. adásvételeknél, ideértve a bírói árveréseket is, a vételár a vevő által elvállalt összes mellékes szolgáltatások értékével együtt. 2. a szerzés egyéb nemeinél: a) jogügyleteknél a szerződésben kitüntetett, vagy az abban foglalt, megállapodásokból kiderített — hagyatékoknál a hagyatéki leltárba felvett becsérték; b) az előbbi pontban meghatározott érték hiányában az illetékkötelezett felek által bevallott becsérték. Ha egyes esetekben az 1. és 2. pontban említett értékek a helyi forgalom értékénél szembetűnően csekélyebbek, j'ogosítva van a kir. pónzügyigazgatóság (kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatal) az ingatlan értékének hatósági szakértői becslés útján való megállapítását követelni. Az első bekezdés 1. és 2. pontja alatt meghatározott értékek mindenkor, tehát hatósági szakértői becslés esetén is csak akkor vehetők az illetékkiszabásnál alapul, ha azok az 5. §-ban megállapított törvényszerű legkisebb értéknél nem csekélyebbek. Más esetben a törvényszerű legkisebb érték alapulvétele mellett kell az illetéket kiszabni, ha az nagyobb az első bekezdés 1. és 2. pontjai alatt meghatározott vagy a hatósági szakértői becslés útján megállapított értéknél. Ugyancsak a törvényszerű legkisebb érték alapján szabandó ki az illeték akkor is, ha a 2. pontban felsorolt értékek feltüntetve nincsenek s az érték megállapításához szükséges adatok a felektől sem szerezhetők be, a pónzügyigazgatóság (központi díj- és illetékkiszabási hivatal) pedig a szakértői becslés alkalmazását nem találja szükségesnek. Ha különböző becsértékek állanak rendelkezésre, ezek közül mindig a legnagyobb veendő az illeték kiszabásánál alapul, még akkor is, ha szakértői becslés történt s ha már a legalacsonyabb becsérték is meghaladja a törvényszerű legkisebb értéket. 5. §. . Az 1887. évi XLV. t.-c. 4. §-a és az 1911. évi X. t.-c. 2. §-a hely ébe : A törvényszerű legkisebb érték, melyen alul az előző szakasz rendelkezése értelmében az illeték alapjául szolgáló értéket megállapítani nem szabad: 1. földadó alá eső ingatlanoknál a kataszteri tiszta jövedelemnek: a) általában harmincszoros összege; > b) szőlőknél ötvenkótszeres összege;