Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.
Irományszámok - 1910-1306. A pénzügyi bizottság jelentése "a szeszadóra vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről" szóló 1.295 számú törvényjavaslatról
246 1306 szám. 1306. szám. A pénzügyi bizottság jelentése „a szeszadóra vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről" szóló 1.295. számú törvényjavaslatról. Tisztelt Képviselőház! Ezen törvényjavaslattal a pénzügyminister úr a szeszadóra vonatkozó szükségessé vált intézkedéseket ismét egy láncszemmel tovább fűzi. Az ország pénzügyi viszonyai szükségessé teszik, hogy a szesz megadóztatásából a lehetséges legnagyobb bevételt biztosítsuk az államkincstár részére a mellett, hogy az országra nézve igen fontos szeszipar és ezzel főképen a mezőgazdaság érdekei is meg legyenek védve. Az indokolásban a pénzügyminister úr részletesen ismerteti úgy eddigi, mint jövőben követendő programmját, melyet a pénzügyi bizottság is magáévá, tesz, ós mely programm csak azért nem valósítható meg ma teljes kiterjedésében, mert ezt a háborúokozta rendkívüli viszonyok nem engedik, így csakis a legszükségesebbekre szorítkozik oly módon, hogy ezen törvényjavaslat intézkedései által előkészíti ós már most alapját veti a háború után bekövetkezendő végleges intézkedéseknek. A mai közgazdasági viszonyok folytán a szesznek eladási ára az 1915. évi ez iránt történt intézkedések óta újból annyira emelkedett, hogy móltányos, miszerint ezen többletből az államkincstárnak a szesz eladási árában való részesedése szintén emeltessék, ós ezért a pénzügyi bizottság hozzájárul a törvényjavaslat 1. §-ának intézkedéseihez, miszerint a pénzügyminister a szesznagykereskedők által eladott, megadózott, finomított szesz legmagasabb árát hektoliterfokonként legfeljebb 6 koronában állapíthatja meg. Miután a pénzügyminister úr az 1908. évi XXVIII. t.-c. 33. ós 34. §-ai alá eső szeszfőzőknek érdekeit megkívánja védeni azáltal, hogy elsősorban a termelőknek a gyümölcs, szőlő-törköly és borseprő megfelelő árát biztosítja, továbbá a szeszfőzdék segélyezését épen ezen ármegállapítás alapjául vétele mellett lehetőleg a kész termény mindenkori piaci árának befolyása alatt mondja szabályozandónak, minden aggodalom nélkül kimondható azon elv, hogy teljesen beszüntethető a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás azon vidéken, ahol egy olyan szeszfőzde létesül, mely a vidék gyümölcs,
