Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1305. A pénzügyi bizottság jelentése "a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. törvénycikk életbeléptetése tárgyában" benyujtott 1.294 számú törvényjavaslatról

24Q 1305. szám. 1305. szám< A pénzügyi bizottság jelentése „a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. törvénycikk életbeléptetése tárgyában" benyújtott 1.294. számú törvényjavaslatról. Tiszteit Képviselőház! A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóját az 1909. évi VIII. t.-c. állapítja meg, de az 1909. évi X. t.-c. ezeket a vállalatokat a kereseti adón kívül külön jövedelmi adóval is megrója. E törvénycikkek a törvényhozás rendelkezése folytán mindeddig nem lettek életbeléptetve, most azonban, bogy az állami szükségletek a világháború következtében fokozottabb mértékben várnak kielégítésre, nem volt e törvénycikkek életbeléptetése tovább elhalasztható. Célszerűbbnek mutatkozott azonban, éppen az állam fokozott szükségleteire való tekintettel, a kétféle adót egyesítve: a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok megadóztatását egységes alapon eszközölni, ós pedig magasabb kulcscsal, mint ahogyan az az említett törvényekben kontemplálva volt. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok eddig a tőkekamat- és járadékadó alá eső vagy ez alól az adó alól mentes értékpapírokból eredő jövedelmeiket, mint szintén a más vállalatok részvényeiből vagy üzletrészeiből eredő bevételeiket, a vállalati adó alapjából levonhatták. Ezt a kedvezményt megszünteti a jelen törvényjavaslat, mely ezeknek a bevételeknek is az adóalaphoz számítását rendeli el. A pénzügyi bizottság nem hagyhatta azonban figyelmen kivül, hogy a vállalatoknak eddig törvény alapján élvezett kedvezménye ezek üzletmenetére nagymórtékben irányító befolyással volt s e kedvezménynek egyszerre megszüntetése nemcsak méltánytalan, de közgazdaságilag is káros következményekkel járna éppen azokra a vállalatokra, melyek a törvényes alapon eddig leginkább törekedtek saját tőkéjüket vagy a gondozásukra bízott tőkéket minél nagyobb mértékben feltétlen biztosítékot nyújtó értékpapírokban elhelyezni. Kívánatosnak tartotta tehát a pénzügyi bizottság egyrészt egy bizonyos át-