Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1300. A képviselőház vizügyi bizottságának jelentése "a Rábaszabályozó Társulat vizrendezési munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló 1904:XXXIX. t.-c. módosítása tárgyában" benyujtott 1270. számú törvényjavaslatról

1300. szám. 191 fedezetet nem nyerő öt és egy negyed millió korona kiadásokat kamatmentesen akként előlegezze, hogy a társulat úgy ezen, mint egyéb s már korábban nyújtott állami előlegeket egy általa az 1909. óv második felében felveendő törlesztéses kölcsönből visszafizetni tartozzék. Amennyiben pedig a társulat ezt elmulasztaná, jogosult a pénzügyminister ezt a pénzügyi műveletet a társulat terhére megejteni és ezen kölcsön kamat- és tőketörlesztési évjáradékainak az évi adó visszatérítések összegével nem fedezhető részét a társulati érdekeltekre kivetni. Az 1904 : XXXIX t.-cikknek határozott rendelkezése szerint a társulat köteleztetett, amint már említve volt, a kérdéses munkálatokat bizonyos határidőig, vagyis 1909. végéig befejezni. E határidő képezte egyúttal azt az alapot, melyen a társulat pénzügyeinek a törvényben foglalt rendezést* felépült. Ezen kötelezettségének azonban a társulat igyekezete dacára sem tudott megfelelni s így a munkálatok csak most, a legközelebbi múltban nyerhettek befejezést. Ennélfogva 1909. végével nem volt lehetséges sem a társulatot illető adóvisszatérítések ama összegét megállapítani, mely a kincstári előlegek visszafizetéséhez igényelt kölcsön kamat- és tőketörlesztési évjáradóknak képezte volna egyik részét, sem pedig az érdekeltséget az ezen évjáradék kiegészítéséhez szükséges másik résszel a haszonarányon alapuló új osztályozás és kivetési kulcs szerint megterhelni. Szóval lehetetlenné vált az 1904. évi XXXIX. t.-cikkben megállapított pénzügyi rendezést foganatosítani. E törvény tehát módosítást igényel. S ezt az igényt az 1.270. számú törvényjavaslat kielégíti, még pedig anélkül, hogy az államkincstár anyagilag terheltetnék és mégis akként, hogy a társulat jogos érdekei figyelembevéve kellő méltánylásban részesülnek. A javaslat 1. §-a szerint ugyanis a társulatnak az államkincstárral szemben fennálló tartozása, miután a kamatmentességet az 1904 : XXXIX. t.-c. 1909. év végóig biztosítja, 1910. év elejétől kezdve kamatfizetési kötelezettséggel vétetik számításba, viszont érvényesíttetnek a társulat javára azok az újabb adóvisszatérítési összegek, melyek neki 1910—1915. évekre járnak. Nevezetesen kiterjeszti a javaslat 3. §-a az adóvisszatérítést az 1897. év végéig megejtett likvidáció óta befektetett munkálatok költségére, nemkülönben figyelembevóve az 1909 : V. t.-cikk 29. §-ának a) pontját, 1913. évi január hó 1-étől kezdve a társulat javára már likvidált összes évi különös gazdasági költségekre is. A 2. §. megállapítja az adó visszatérítések összegének betudása után még fenmaradó kincstári követelésnek 1916. évi január hó 1-étől való 4°/o-os kamatoztatását, ellenben figyelemmel a mai pénzügyi viszonyokra, akként módosítja a kincstári követelésnek teljes kiegyenlítésére szolgáló törlesztéses kölcsönnek felvételét, hogy azt a társulat majdan a pénzügyminister részéről történő felszólítást követő egy éven belül lészen köteles felvenni, ha pedig ezt elmulasztaná, ezen pénzügyi műveletről a társulat terhére a pénzügyminister fog gondoskodni. A javaslatnak egyéb néhány szakaszában a kincstári követelés kamatainak, illetve a törlesztéses kölcsönök kamat- és tőketörlesztési járulékainak az adóvisszatérítések összegeiben fedezetet nem találó részével a hozzájárulási kulcs arányában a társulat árterülete terheltetik; megállapítást nyer a felvett ós majdan felveendő törlesztéses kölcsönök után 1885 : XXIII. t.-c. 123. §-ának d) pontjában körülírt tartalékalapok mikénti létesítése, valamint az is, hogy a társulati járulékok teherviselése az új osztályozás és kivetési