Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.
Irományszámok - 1910-1292. Törvényjavaslat a vagyonadóról
140 1292. szám. A 9—10. §§-hoz. A vagyonadónak kivetése két tényezőn, nevezetesen: az adóköteles vagyonnak számbavételén és e vagyon értékének megállapításán alapszik. A 9. §. azt az időpontot határozza meg, amelyre nézve az adóköteles vagyonnak állaga számbaveendő. Ezek a rendelkezések azonosak a jövedelemadóra vonatkozólag fennálló hasonló tárgyú törvényes rendelkezéseinkkel. A 10. §. pedig azt az általános elvet tartalmazza, hogy a számbavett vagyon megbecslésénél annak a számbavétel idejében mutatkozó átlagos forgalmi értéke, azaz az az érték irányadó, amelylyel az illető vagyontárgy önmagában véve minden birtokosára nézve személy különbség nélkül egyr aránt bír. A 11. §-hoz. E szakaszban foglalt rendelkezés megfelel az 1909. évi X. t.-c. 11. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek; további megokolást nem igényel. A 12. §-hoz. A jelen szakasz első bekezdése szerint mező- és erdőgazdasági, továbbá bányászati, ipari és kereskedelmi üzemeknél külön becsülendők meg egyrészt az ingatlanoknak és azok tartozékainak értéke, másrészt az üzemi (üzleti) tőke. A becslésnek ezt a kettéválasztását annak technikailag könnyebb és igazságosabb foganatosítása indokolja. Ennél tovább menni és meghatározni azokat az alapokat, amelyeken a becslésnek történnie kell, célszerűnek nem találtam, mert bármily gondossággal legyenek is összeállítva az ilyen irányú törvényes útmutatások, azok a gyakorlati életben mindenkor az eseteknek csak kisebb részére nézve vezetnek helyes eredményekre s emellett azzal a veszéllyel is járnak, hogy a becslés alakisággá, az értékelés s az azon nyugvó adókivetés pedig a tényleges viszonyoknak meg nem felelővé válik. E helyett sokkal célszerűbbnek vélem, egyrészt az adókötelesek összórdekóre, másrészt az adó kivetését előkészítő pénzügyi közegek éberségére ós az adó kivetésével megbízott fórumok pártatlanságára bízni azt, hogy az egyes vagyonalkatrészek mindig valódi értéküknek megfelelően becsültessenek meg. Különösen kerülendőnek vélem azt, hogy az értékmegállapítás bármi kapcsolatba hozassék a vagyontárgy átlagos hozadékával, vagy a hozadékadórendszerünkben adókivetési alapul szolgáló bármely ismérvvel, vagy akár a vagyontárgy jövedelmével, mert ezáltal a vagyonadó előbb-utóbb a hozadékadók vagy a jövedelemadó járulókává zsugorodnék össze, holott ellenkezőleg a cél éppen az, hogy ez az adónem a hozadókadók ós a jövedelemadó által előidézett esetleges aránytalan megterheltetéssel szemben kiegyenlítőén működjék. A jelen szakasz második bekezdésében említett felhalmozott készleteknek számításba vétele tulaj donképen önként értetődik, s ennek külön kimondását, csak félreértések elkerülése végett vélem szükségesnek.
