Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1292. Törvényjavaslat a vagyonadóról

138 1292. szám. Az 1. §-hoz. Az e szakaszban foglalt rendelkezések az adófizetési kötelezettséget állapítják meg. A megállapítás megfelel a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. törvénycikk 1. §-ának 1—4., 7—8. pontjaiban foglalt rendelkezéseknek, következőleg a vagyonadónak alanyai ugyanazok a természetes és jogi személyek, mint akik az 1914. évi XLVI. t.-cikk ós az ezt módosító 1915. évi XXI. t.-cikk^7. §-a szerint ma jövedelemadó fizetésére vannak kötelezve. A 2. §-hoz. Egyenes adótörvényeinknek általános álláspontja, hogy az adót mindig a tényleges birtokos fizeti, aki alatt rendszerint a tulajdonos vagy a haszonélvező értendő. Miután a törvényjavaslat 1. §-a csak a tulajdonosról beszél, a ne tani félreértések elkerülése végett kellett ebben a szakaszban a haszonélvezőnek, valamint a vele egy tekintet alá jövő örökbérlőnek adófizetési kötelezettségéről is rendelkezni. A 3. §-hoz Azokban az esetekben, midőn a jogi személy a vagyonadónak nem alanya, ennek vagyonát a vagyonadóban kivétel nélkül adózatlanul hagyni ópúgy nem lehet, mint ahogy az 1909. évi X. t.-c. 2. §-a sem állapít meg ebben az esetben a jövedelemadó tekintetében teljes adómentességet. Ebből természetszerűleg következik, hogy ily esetekben a közös vagyon összértéke a tagok között a részesedés arányában felosztandó, azután pedig az egyes tagokra eső . vagyonrész értéke az illető egyéb adóköteles vagyonának összértékéhez hozzászámítandó. Önmagától értetik, hogy a jelen szakaszban tárgyalt vagyonmegosztás az 1909. évi X. t.-c. 1. §-ának 5., 6. és 9. pontjaiban említett jogi személyek vagyonára nem terjed ki, mert az 5 pontban említett nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a tagok részesedését a jelen törvény szerint már adóköteles részvény (üzletrész) fejezi ki, a 6. ós 9. pont esetében pedig — adózás szempontjából — nincs felosztandó közös vagyon. A 4. §-hoz. E szakasz, mely a közös háztartást, mint gazdasági egységet, együttes egészként veszi adó alá, az 1909. évi X. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezéseken alapszik; további megokolást nem igényel. Az 5. §-hoz. E szakasz, mely az adómentességeket foglalja magában, 1—4. pontjában megfelel az 1909. évi X. t.-c. 4. §-ának 1—4. pontjában foglalt rendelkezéseknek.