Képviselőházi irományok, 1910. LII. kötet • 1256-1268., CCLIX-CCLXXXIV. sz.

Irományszámok - 1910-CCLXXVIII. Törvényjavaslat a Pénzintézeti Központ-ról

228 CCLXXVIII. szám. a legutóbbi mérlegben kimutatott valódi tartalékoknak*) összegét — húszmillió koronát, Horvát-Szlávonországok területén székelő tagjainál pedig tíz millió koronát meg nem halad, a Pénzintézeti Központnak joga van időrőlidőre felülvizsgálatot foganatosítani. Külön törvényen alapuló pénzintézeteknél (10. §. 4. pont) csak a pénzügyminister felszólítására foganatosítható felülvizsgálat. Ha valamely tag saját tőkéje a Pénzintézeti Központba való belépése után az említett összeg fölé emelkedik, akkor e tagra nézve a Pénzintézeti Központ igazgatósága megszüntetheti a felülvizsgálati jogot. Ha valamely tag saját tőkéje a Pénzintézeti Központba való belépése után az említett összegre vagy az alá csökken, akkor a felülvizsgálati jog e tagra is kiterjed. A felülvizsgálat költségeit a Pénzintézeti Központ viseli. A Pénzintézeti Központ a törvényhozás további rendelkezéséig nem foganatosíthat felülvizsgálatot olyan tagjainál, amelyek tőle hitelt vagy kölcsönt nem vesznek igénybe, vagy amelyek nem maguk kérik a felülvizsgálatot. A felülvizsgálat tényeknek megállapítására szorítkozik és a felülvizsgáló személy nincs jogosítva a felülvizsgált intézetnek utasításokat adni. A felülvizsgálat foganatosításánál a jelen alapszabályokhoz 1. sz. melléklet gyanánt csatolt felülvizsgálati utasításnak a felülvizsgálat alá eső intézet viszonyaihoz mért alkalmazásával kell eljárni. A felülvizsgálati utasítás csak a választmány, illetve a közgyűlés jóváhagyásával módosítható (33. §. 5. pont, 48. §. 2. pont). A felülvizsgálatot olyan szakavatott személyek által kell foganatosíttatni, akiket az igazgatóság rendel ki. Felülvizsgáló személyek gyanánt a Pénzintézeti Központ ezen célra alkalmazott felül vizsgálói vagy a Pénzintézeti Központ főtisztviselői működnek, akik harmadik személyekkel szemben szolgálatuk megkezdésekor titoktartásra kötelezendők. Kivételesen felülvizsgálók gyanánt az 1916. évi január 1-ón a magyar szent korona országainak területén már tényleg működött pénzintézeti felülvizsgálati szervezetek felülvizsgálói is alkalmazhatók és átmenetileg a Pénzintézeti Központ ilyen felülvizsgálati szervezeteket bízhat meg az 1916. évi január 1-ón már a kötelékükbe tartozott tagokra nézve a felülvizsgálatnak az általa megállapított irányelvek alapján és a Pénzintézeti Központ ellenőrzése mellett való foganatosításával. A felülvizsgáló személyek jelentései — az 5. §. 1. és 2. pontjaiban körülírt viszony fennforgásának esetét kivéve — csupán a Pénzintézeti Központ elnökének, vezérigazgatójának és illetékes legfőbb tisztviselőinek bocsáthatók rendelkezésére ós nem terjeszthetők még a Pénzintézeti Központ igazgatósága elé sem. A felülvizsgálat eredménye alapján a Pénzintézeti Központ vezérigazgatója a netaláni észrevételeket első sorban a felülvizsgált intézet igazgatóságával közli és ettől bekéri a szükséges felvilágosításokat. Ősapán ha az ilykóp megindított tárgyalások nem vezetnek eredményre, tehet a vezérigazgató jelentést a Pénzintézeti Központ igazgatóságának, mely nyilatkozatra szólíthatja fel az intézetet. Ha az ilykép folytatott tárgyalások nem járnak megnyugtató eredménnyel, akkor a Pénzintézeti Központ igazgatósága elrendelheti, hogy az általa az intézettel szószerinti szövegben közölt észre*) »Valődi tartalékok* alatt a mérlegben kimutatott azon tartalékok értendők, melyek az alaptőke összegén felül meglevő társasági vagyont tüntetik ki. Nem számítanak tehát ide azok az ú. n. tartalékok, amelyek a mérleg cselekvő rovatába felvett valamely vagyontárgy értékelésének helyesbítését célozzák, (mint pl. az ú. n. értékcsökkenési tartalék vagy rendszerint — egészben vagy részben — az ú. n. árfolyamveszteségi tartalék), avagy a mérlegben egyébként kifejezésre nem jutó veszteségnek, kötelezettségnek vagy kockázatnak ellentétele gyanánt állíttatnak be (mint pl. a kétes követelések tartaléka). Közömbös ellenben, hogy a társaságnak mely szerve és mely eljárás útján van jogosítva a valódi tartaléknak megszüntetésére, illetve felhasználására, vagy hogy a valódi tartalék valamely különleges célra van rendelve (pl. osztaléktartalék).