Képviselőházi irományok, 1910. LI. kötet • 1219-1255. sz.

Irományszámok - 1910-1219. Törvényjavaslat az izlám vallás elismeréséről

1219. szám. 5 iskolai hitoktatását biztosítani, továbbá, hogy jelenleg nem alkalmazhatnának az idézett t.-c. 13. §-ának megfelelően oly lelkészt, aki képesítését Magyarországon nyerte. Minthogy az előadottakból kitűnőleg az 1895 : XLIII. t.-c. rendelkezései nem nyújtanak módot arra, hogy az izlám vallás követői Magyarországon kormány hatósági jóváhagyással törvényesen elismert hitfelekezetté alakuljanak, ezt csupán a törvényhozás teheti lehetővé azáltal, hogy az izlám vallás elismerése tekintetében a most említett törvénycikk rendelkezéseitől egyes vonatkozásokban eltéréseket állapít meg. Emellett a kormány azért is kívánatosnak tartja, hogy az izlám vallás elismerése tárgyában a törvényhozás rendelkezzék, mert ezzel a fentebb jelzett fegyverbarátsághoz, továbbá az izlám vallás világtörténelmi jelentőségéhez illő, nyomatékos és ünnepélyes kifejezést nyer az, hogy az elismerés megfelel a nemzet érzelmeinek. Á törvényhozás azonban ez alkalommal nem mehet oly messzire, hogy az izlám vallásfelekezetet az 1895 : XLIII. t.-c. II. fejezetének értelmében vett törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánítsa. A vallásfelekezet fogalma az 1895 : XLIII. t.-c. 7. §. 1. pontjának rendelkezéséhez ós újabb törvényeinknek csaknem következetes szóhasználatához képest az egy vallást követőknek szervezett összesógét jelenti, vagyis a vallási társulat (Religionsgesellschaft) fogalmával azonos. Az izlám vallás követőinek ily vallási szervezete Magyarországon jelenleg nincs, sőt, miként fentebb jeleztem, ezidőszerint még arra sincs kilátás, hogy a közel jövőben legalább egy egyházközség felállítását és fen tartását biztosítsák. A benyújtott törvényjavaslat, tekintettel erre, csupán annak az elvi kijelentésére szorítkozik, hogy az izlám vallás — vagyis az izlám hitelvei, erkölcsi tanai, az istenitiszteletre és egyéb vallási szertartásokra vonatkozó szabályai — törvényesen elismert vallásnak nyilváníttatnak, de az izlám vallás hazai követőinek törvényesen elismert vallásfelekezetté alakulása tekintetében az 1895 : XLIII. t.-c. vonatkozó rendelkezéseit — a szükséges és részben az említett elvi kijelentésből következő eltérések megállapítása mellett — irányadóknak hagyja. A törvényjavaslat tehát csak elhárítja azokat az akadályokat, amelyek az izlám vallásfelekezet megalakulásának ezidőszerint útját állják, a valóságos megalakulást azonban — a már jelzett eltérésekkel — általánosságban ugyanazokhoz a feltételekhez és eljáráshoz köti, amelyet az 1895 : XLIII. t.-c. a vallástelekezeteknek jövőben való törvényes elismerése tekintetében megállapít. A törvényjavaslatnak az az álláspontja, hogy egyelőre csupán az izlám vallást, de nem a vallásfelekezetet ismeri el, lényegében megfelel a törvényhozásnak az izraelita vallás recepciója alkalmával követett eljárásának, amikor az 1895 : XLII. t.-c.-ben »az izraelita vallás« a felekezeti szervezetre tekmtet nélkül nyilváníttatott bevett vallásnak. A törvényhozás azon kijelentésének, hogy az izlám vallás törvényesen elismert vallásnak nyilváníttatik, legfontosabb gyakorlati jelentősége az volna, hogy így az izlám vallásfelekezet törvényes elismeréséhez maga a törvényhozás adná meg előzetesen a hitelvek, erkölcsi tanok és vallási szertartásoknak azt a jóváhagyását, amelyre egyébként az 1895 : XLIII. t.-c. értelmében a szervezeti szabályzat jóváhagyásakor a vallás- és közoktaásügyi minister volna hivatott. Ennek következtében annak idején, amikor az izlám vallás követői elismert vallásfelekezetté kívánnak alakulni, a hitelvi, az erkölcsi tanokra, az isteni tiszteletre és egyéb vallási szertartásra vonatkozó szabályokat jóváhagyás végett nem kell majd bemutatniok ós ehhez képest a hitéletre