Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1207. Törvényjavaslat az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1915. évi XV. t.-c. hatályának az 1915/16. költségvetési év végéig való kiterjesztése tárgyában
84 1207. szám. nak ezt az indokolatlan differenciálását szünteti meg ez a javaslat és elejét veszi annak, hogy ezek, a szolgálati járandóságnak nem tekinthető javadalmak, az 1914. évi XLVI. t.-c. 11. §-a alapján esetleg a jövedelemadó szempontjából adómentesek maradjanak. A törvényjavaslat 12. §-ában foglaltakat illetőleg a következőket jegyzem meg: A háborús állapot számtalan olyan haszonhajtó foglalkozásra nyújt alkalmat, amelynek III. osztálya keresetadókötelezettsóge bár kétségtelen, de bejelentési kényszer hiányában annak fenforgása a kivető közegek előtt ismeretlen marad. Mai adórendszerünknek ezt a hiányát orvosolja ez a szakasz, amennyiben az ilyen ad hoc foglalkozást űző felekkel szemben, akikhez természetesen az üzleteket közvetítők is tartoznak, bejelentési kötelezettséget statuál s annak elmulasztását szigorúan bünteti. Egyúttal az 1909. évi X. t.-c 63. §-ának analógiájára gondoskodik arról is, hogy veszély esetén — a bizottsági adókivetés nehézkessége miatt — az államkincstárt károsodás ne érje. A törvényjavaslat 13. §-ában kért felhatalmazásra szükség van azért, mert az 1909. évi X. t.-c. 7. §-a szerint a pénzügyminister csupán a jövedelemadóra vonatkozólag köthet viszonossági szerződést a tekintetben, hogy a külföldről folyó jövedelmek többszörös adóztatás alá ne kerüljenek. Az ez iránti tárgyalások során azonban kifejezésre jutott a velünk szerződni akaró külföldi államok némelyikének az iránti óhaja, hogy a többszörös adóztatás megszüntetése az egyenes adóztatás egész területére kiterjesztessék, ami teljesen indokolt. Ennek a lehetőségét adja meg a jelen szakaszban foglalt rendelkezés, amely adórendszerünknek hiányát pótolja. A szállítási, építkezési ós egyéb vállalkozási megállapodások a jelenleg érvényben levő rendelkezések értelmében csak az esetben képezik bélyeg és illeték tárgyát, ha az ügylet szerződésbe foglaltatott. A katonai hatóságokkal kötött ily megállapodások szerződési illetékének követelhetősége azonban Ausztriában az okirat kiállításától függetleníttetett akként, hogy az 1915. évi augusztus 23-iki császári rendelettel kimondatott, hogy a katonai hatóságokkal létrejött ilyen megállapodások után a szerződési illeték levonandó, akár állíttatik ki az ügyletről okirat, akár nem. — A katonai szállítási megállapodások egyöntetű elbánásban való részesítése és a magyar kincstár érdekeinek megóvása szempontjából szükségessé vált tehát, hogy az ily megállapodások feltótlen illeték-kötelezettsége a magyar szent korona országaiban is kimondassák. Az erre vonatkozó határozmányt tartalmazza a törvényjavaslat 14. §-a. A törvényjavaslat 15. §-a az országos betegápolási pótadó kulcsának az 1916. évre leendő megállapítása iránt intézkedik. Úgy az erre vonatkozó rendelkezés, mint a javaslat 16. §-ában foglalt rendelkezések az utóbbi évek állami költségvetési törvényeiben szokásos rendelkezéseknek felelnek meg. Tekintettel arra, hogy az 1915/16. évre külön költségvetési törvény alkotása elmarad s hogy ez évre, a fent előadottak szerint, általában az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. t.-c. határozmányai lesznek irányadók, a legközelebbi, vagyis az 1916/17. évre egybeállítandó állami költségvetésben a részletes előirányzat tételei — az 1897. évi XX. t.-c. 4. §-ában foglalt határozmányoktól részben eltérőleg — az 1914/15.
