Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.

Irományszámok - 1910-1207. Törvényjavaslat az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1915. évi XV. t.-c. hatályának az 1915/16. költségvetési év végéig való kiterjesztése tárgyában

76 1207. szám. különleges viszonyaiknál fogva különösen reá vannak szorulva az állam anyagi támogatására, s e célból a ministertanács összesen 9,500.000 K-t bocsátott a ministerek rendelkezésére. Végül megemlítem, hogy a nagy családú alkalmazottakon segítendő, a ministeriumnak 1915. évi 2.973/M. E. számú rendeletével kibővítettek a családi pótlókokról szóló 1912 évi XXXV. t.-c-nek a határozmányai, oly értelemben, hogy az idézett törvény szerint igényjogosult mindazok az alkalmazottak, akiknek háromnál több gyermekük van és akik három gyermek után már kapnak családi pótlékot, 1915. évi július 1-étől kezdődő hatálylyal a háború tartamára, illetve egy későbben megállapítandó időpontig, a családi pótlék összegének megfelelő és minden tekintetben a családi pótlék természetével biró rendkívüli évi segélyben részesíttessenek minden olyan gyermekük után, aki után az 1912 évi XXXV. t.-c. 6. §-ában foglalt korlátozás nélkül családi pótlékra igényük lenne. Ámde az a mind mélyebbre ható átalakulás és változás, amelyet a hadi állapot elhúzódása egész közgazdasági életünkben előidéz, immár súlyosan nehezedik azokra az alkalmazottakra is, akik családi viszonyaik, vagy egyéb körülményeik alapján nem tarthatnak kivételes támogatásra igényt. Ezért a kormány nem kivan elzárkózni az elől, hogy az alkalmazottak kívánságának megfelelve, helyzetükön a lehetőséghez képest egy általános jellegű actio keretében segítsen és, — amidőn, az alkalmazottak érdekében tett eddigi intézkedéseit a törvényhozásnak bejelenti, — erre kéri a jelen törvényjavaslatban a felhatalmazást. Teszi ezt, az illetmények általános jellegű emelésével szemben a fentiekben jelzett aggályok dacára azért, mert az adott viszonyok között immár csak ily általános actio keretében történhetik gondoskodás annak a hátrányos helyzetnek az ellensúlyozására, amelybe a közszolgálati alkalmazottak a háború hosszú tartama alatt jutottak. Az 5. §. értelmében egyszeri rendkívüli segélyben részesíttetnónek az I. és II. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők kivételével mindazok az állami, vármegyei és államvasuti állandó jellegű alkalmazottak, akiknek ez az alkalmazása képezi megélhetési forrását A csak tiszteletdíjjal, avagy csak bizonyos meghatározott időre, átmeneti szolgálattételre, vagy külön szerződések alapján alkalmazottak, továbbá a fizetéstelen vagy tiszteletbeli minőségben alkalmazottak tehát nem tartoznak a segélyezendők körébe. Megjegyzem azonban, hogy az egyetemi, műegyetemi és bábakópezdei adjunktusok, tanársegédek és gyakornokok, — dacára annak, hogy csak bizonyos meghatározott időre alkalmaztatnak, — beletartoznának a segélyezendők körébe, mert a szóbanlevő alkalmazottak állásai rendszeresített * állások, amelyek csak a betöltés módjára nézve különböznek a rendszeresített egyéb állásoktó], s mert épen ezért az adjunktusok és tanársegédek családi pótlékra is igényjogosultak. Megjegyzem továbbá, hogy az állami hivatalokban, intézeteknél ós vállalatoknál, továbbá a vármegyéknél és a vármegyei közkórházaknál, valamint az állami vasgyáraknál és az állami kőszénbányászatnál alkalmazott díjnokok, továbbá az állami napibéres hivatalszolgák akkor is részesítendők lennének a szóban levő eg}^szeri segélyben, ha a segélyek engedélyezésének időpontjában, vagyis 1916. évi január 1-én egy évi jó szolgálattal még nem birnak. Nem lennének az egyszeri segélyben részesítendők a napszámosok, munkások, cselédek és az ezekhez hasonló minőségben • alkalmazottak, akiknek helyzete főleg ott, ahol járandóságaiknak egy részét természetben kapják, nem oly kedvezőtlen, mint az egyéb alkalmazottaké. Segélyben lennének azonban részesítendők az állami, vármegyei és államvasuti alkalmazottakon kivül az államtól fizetéskiegészítósben részesülő köz-