Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1197. Törvényjavaslat a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazhatásáról szóló 1899:XLVIII. törvénycikk hatályának további meghosszabbításáról
1197. szám. 3 az igazságügy minisztérium rendes munkaköréhez tartoznak ós így a jövőben is kívánatossá fogják tenni • a bírói és ügyészi kar ily ügyek ellátására különösen alkalmas tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazását. A törvényjavaslatok előkészítése és a törvények végrehajtásának szabályozása időszakonként igen változó mennyiségű munkaterhét ró az igazságügyminisztérium tisztviselői karára, bár teljesen ezek a munkálatok sem szünetelnek sohasem. Jelenleg igazságügyi jogunknak — a polgári perjogon kivül, amelynek reformját az 1911 : I. törvénycikkben foglalt polgári perrendtartás nagyrészben megvalósította — csaknem minden ága újjáalkotást vagy legalább részleges átalakítást kíván Ehhez járul a többi minisztériumnak jogalkotó tevékenységében való közreműködés és ezek mellett mint különösen súlyos munkateher hárul ezidőszerint az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályára a háború következtében szükségessé vált sok jogszabály — törvények és rendeletek — megalkotása, illetőleg az abban való közreműködés. A folyamatban levő törvényelőkészítő munkálatok folytonosságához fűződő érdek, továbbá ezeknek a munkálatoknak nagy terjedelme és sokirányúsága csaknem elkerülhetetlenül szükségessé teszik, hogy az igazságügyi igazgatásnak módjában legyen a bíróságoknak és ügyészségeknek jelenleg az igazságügyminisztériumban alkalmazott azokat a tagjait, akik a kodifikációban már nagy jártasságra tettek szert, továbbra is ebben a munkakörben alkalmazni ós a törvényelőkészítő munkálatok változó tárgykörének megfelelően e célból a szükséges gyakorlati tapasztalatokkal és szakismeretekkel rendelkező kiváló bírákat és ügyészeket a jövőben is berendelni. Az alatt a több évtizedre terjedő idő alatt, amióta a bíróságoknak és ügyészségeknek tagjai az igazságügyminisztériumban alkalmazva vannak, a berendelt bírák ós ügyészek igen jelentékeny mértékben közreműködnek az igazságügyminisztérium olyan igazgatási tennivalóinak ellátásában is, amelyek a törvények végrehajtásával szoros kapcsolatban állanak s amelyeknek ellátására az igazságügy minisztérium rendes fogalmazói személyzetének létszáma épen nem lenne elegendő. Míg az eddig előadottakból kétségtelen, hogy a bíráknak és ügyészeknek az igazságügy minisztériumban való alkalmazása az igazság ügy minisztérium ügykörének megfelelő ellátása és ügymenetének zavartalansága végett nélkülözhetetlen, addig másrészt ennek a rendszernek fenntartása mellett az az előny is szól, amely a kir. bíróságok ós ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazásából az igazságszolgáltatásra származik. Az igazságügyminisztériumban alkalmazott bírák és ügyészek ugyanis, ha törvényelőkészítő munkálatokban vesznek részt, bizonyos irányban szükségkép magasabb jogi képzettségre és szélesebb látókörre tesznek szert, ha pedig az igazságügy minisztérium felügyeleti vagy igazgatási ügykörében működnek, az igazságügyi adminisztráció terén jutnak olyan ismeretekhez és gyakorlathoz, amelyet megszerezni egyébként módjukban nem volna és amelyet azután mint bíróságok vagy ügyészségek vezetői az igazságszolgáltatás legnagyobb előnyére értékesíthetnek. Ilykép a berendelések útján az igazságszolgáltatás és az igazságügyi adminisztráció között állandó kölcsönhatás fejlődik ki, nevezetesen az által, hogy a berendelt bírák és ügyészek a bírói vagy ügyészi működésük közben szerzett értékes tapasztalataikat az igazságügyminisztériumban a törvényelőkészítés és a központi felügyelet javára hasznosítják, másrészt pedig azok a bírák és 1*
