Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1209. Törvényjavaslat a csődön kivüli kényszeregyességről és a csődtörvény egyes rendelkezéseinek módosításáról
1209. szám. 99 1915. évi november hó 15-ón 4.070/1915. M. E. szám alatt kibocsáttatott és a rendelet annak 71. §-a értelmében 1915. évi december hó 1. napján immár életbe is lép. 2. A csődnyitás mind a közadósra, mind annak hitelezőire súlyos hátrányokkal jár. A közadós gazdasági létét úgyszólván teljesen megsemmisíti, mert hitelét teszi tönkre és mert keresetétől fosztja meg, amikor összes vagyonát és így a megélhetése forrásául szolgáló vagyont is a tartozások kiegyenlítésére fordítja. A hitelezőkre pedig a csődnyitás egyjelentőségű a követelés túlnyomó részének végleges elvesztésével. A csődeljárás mindenütt, de különösen a mi csődtörvényünk uralma alatt rendkívül költséges és a fedezetül szolgáló vagyon tetemes részét felemészti; s amily mértékben megnehezíti a csőd az adós jövendő boldogulását és új vagyon szerzését, oly mértékben fosztja meg a hitelezőket attól a reménytől, hogy a rendszerint csekély csődhányadot meghaladó követelésükhöz valamikor is hozzájussanak. Ezek a bajok nagyrészt már a csőd megnyitásához fűződnek. A csődtörvény ezeket részben maga is enyhíteni kívánta, amikor megalkotta a kényszeregyesség intézményét a csődeljárásban. De ez a kónyszeregyessóg csak a felszámolási tárgyalás után létesülhet és így nem szüntetheti meg az imént vázolt bajokat. A csődeljárással egybekötött ezek a gazdasági hátrányok indították a fent ismertetett külföldi törvényhozásokat is oly intézmény meghonosítására, amely a csődnyitással járó áldozatok elkerülésével lehetővé teszi az adósnak, hogy hitelezőivel csődön kívül végleg rendezkedjék és adósságaitól mentesülve új produktív tevékenységhez fogjon. Ha már a külföld számos törvényhozása normális időkben is célszerűnek látta a csődön kívüli kényszeregyesség lehetővé tételét, annál súlyosabb okok támogatták ezt a háború okozta rendkívüli viszonyok között. A moratórium fokozatos megszüntetése következtében a polgári peres és nem peres eljárásban szükséges szabályok megállapítása tárgyában az 1915. évi július hó 31-én 12.000/1915. I. M. E. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 25. §-a értelmében a minisztérium további rendelkezéséig a hitelező kórelmére csődnyitást elrendelni nem lehet. A csődnyitások elrendelésének ez a tilalma az 1914. évi augusztus hó 15. napjától kezdve állandóan fennállott. A normális viszonyokba való átmenet csak úgy történhetett meg zökkenés nélkül, ha a forgalomnak, és nevezetesen a kereskedelmi forgalomnak, módja van arra, hogy a rendkívüli viszonyok folytán fizetési nehézségekkel küzdő adós a hitelezőkkel móltányos egyességre lépjen. Enélkül az a veszedelem fenyegetne, hogy a csődnyitás tilalmának megszüntetésével hirtelen ós nagy számban kórt csődnyitások a kereskedelmi forgalmat és hitelt erős rázkódtatásoknak tennék ki. Ezek a szempontok vezettek a csődön kívüli kényszeregyessógi eljárásról szóló idézett minisztériumi rendelet kibocsátására, amelynek alapgondolata az, hogy a hitelezők túlnyomó többsége jól felfogott önérdekből az adósnak viszonyaihoz mért elengedéseket, időhaladókot vagy más kedvezményeket biztosít, az így létesült egyességet a bíróság jóváhagyja, e jóváhagyás az egyességet az azt el nem fogadó hitelezőkkel szemben is kötelező erővel ruházza fel ós az adóst az egyességen túlmenő kötelezettségei alól mentesíti. 13*
