Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1209. Törvényjavaslat a csődön kivüli kényszeregyességről és a csődtörvény egyes rendelkezéseinek módosításáról
1209. szám ' 97 Egyptomban az 1900. évi március 26-iki törvény (Code de commerce mixte) szabályozza a csődön kívüli kényszeregyességet. Franciaországban is már régóta érezték annak szükségét, hogy a csőd elkerülése végett való egyezkedési eljárást a törvényhozás szabályozza. E törekvések hozták létre az 1889. évi március hó 4-én kihirdetett törvényt a felszámolásról ós a csődön kívüli kényszeregyessógről. Az új eljárást, amely a francia csődtörvény rendelkezéseinek megfelelően csak kereskedőkre nyer alkalmazást, kiterjedt mértékben vették igénybe. A statisztika szerint az 1889—1895. évig terjedő időben átlag évenkint 2.662 esetben, az 1896—1900. évig terjedő időben átlag évenkint 2.737 esetben, 1903-ban pedig 2.781 esetben tették folyamatba a »liquidation judiciaire«-t. Ezzel szemben a csődesetek jelentékenyen kevesbedtek, mert míg az új törvény életbeléptetése előtt a csődesetek száma évenkint átlag 7.503-at tett ki, addig az az 1891 —1895. években átlag 6.009-re, az 1896—1900. években 6.390-re és 1903-ban 6.319-re apadt le. , Luxemburgban 1886. évi április hó 14-én kelt ily tárgyú törvény. Németalföldön az 1893. evi törvény rendelkezett a fizetési haladék kérdésében, amely lényegileg a csődön kívül való kényszeregyességnek felel meg. Még tovább ment a csődeljárást módosító 1902. évi június hó 9-iki törvény, amelynek értelmében az első moratórium lejárta után egy éven belül máso dik fizetési haladékot is lehet engedélyezni, ami azélőtt ki volt zárva. Norvégiában 1899. évi május hó 6-ikán alkottak törvényt az egyességi eljárásról (lov om akkord forhangling.). Olaszország az 1903. május hó 24-ikén megalkotott végleges törvényben (Legge portante disposizioni sul concordato preventivo e sulla procedúra dei piccoli fallimenti) a moratórium intézményét egészén elejti és ennek helyébe a csődön kívüli kényszeregyessóg intézményét honosítja meg. Portugáliában az 1889. évi július hó 26-án kelt csődtörvény (Codigo de fallencias) a kényszeregyességet mind a csődben, mind pedig a csődön kívül megengedi és szabályozza. Spanyolország az 1897. évi június 10-iki törvényben szabályozza az intézményt. Svájcban a. csődön kívüli kényszeregyességet a »Bundesgesetz über Schuldbetreibung und Konkurs« című törvény rendkívül gyakorlati módon valósítja meg és illeszti bele a svájci jog végrehajtási és csődeljárási rendszerébe. Németországban az intézmény csíráját megtaláljuk már az 1753. évi hamburgi »Neue Fallitenordnung«-ban, amelynek rendelkezései szerint a tulaj donkópeni csődeljárás csak akkor indulhatott meg, ha a megelőzőleg megkisérlendő egyesség nem jött létre. 4 hamburgi csődrendtartás rendelkezése gyakorlatilag kielégítő eredményekre vezetett. Elismeri ezt az 1873. évi német csődtörvényjavaslat is, amidőn konstatálja, hogy az 1753. évi hamburgi csődrendtartás az összes csődreformokat túlélte, és amidőn ezt különösen a fent érintett egyességi rendelkezéseknek tulajdonítja. Törvényhozási úton az intézmény Németországban ugyan még nem nyert megvalósulást, mert az új és rendkívül szigorú csődtörvény mellett az arra irányuló szükség nem oly égető; mindazáltal az intézmény meghonosítására irányuló törekvések Németországban most sem szünetelnek, amire mutat az, hogy a kérdést a múlt évre tervezett 32. német jogászgyülós napirendjére újra kitűzték. A jogászgyülóst azonban a háború kitörése folytán nem tartották meg. Ausztriában már az 1859. május 18-iki (RGB1. 90. sz.), az 1859. június 15-iki (RGB1. 108. sz.) és az 1862. december 17-iki (RGB1. 97. sz.) törvények Képv. iromány. 1910—1915.'L. kötet. 13
