Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.
Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról
40 A törvény szövegezésének közvetlensége érdekében e vélelmeket fel kell oldani és a származás törvényességét feltétlen főtétel és ez alól tett kivételek alakjában kell meghatározni. Az élet felfogásával is jobban egyezik, ha a törvény a házasság fennállása alatt fogant vagy született gyermeket feltétlenül törvényes származásúnak jelenti ki, és ez általános szabály alól tesz kivételeket azon tényállások meghatározásával, amelyekben a házasság alapján törvényesnek mutatkozó gyermeket házasságon kívül születettnek kell tekinteni. A Tj. e mellett nagyon is ridegen állítja fel azt a tételt, hogy ha a férj az anyával a gyermek fogantatása idejében közösült: — az időközi szülés vagy elvetélés esetét kivéve (92. §. 2. bek.) — nem hivatkozhatik arra, hogy ez a közösülés a fogantatást nem okozhatta. Már pedig lehetnek ezenkívül is esetek, amelyekben a közösülés ellenére a körülmények figyelembevételével nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermeket a térj nemzette; így pl. ha az anyának mástól való terhessége már kétségkívül meg van állapítva abban-azidőben, amelyben a férj vele közösült. Ilyen esetekben a fikció engedni kénytelen a valóságnak; a jognak nem lehet feladata, hogy természetileg lehetetlen eredményeket kényszerítsen rá az életre. A szöveg továbbá nem szabatos annyiban sem, hogy nem juttatja kifejezésre, hogy a felállított szabály csak a feleség gyermekére áll. A mondottak értelmében a 91. §-t több irányban át kell dolgozni és fel kell bontani. A 91. íj, 1. bekezdésében egyszerűen ki kell mondani az alaptételt, hogy a feleségnek a házasság fennállása alatt fogant vagy született gyermeke törvényes, kivéve, ha a férj a gyermek fogantatásának idejében a feleséggel nem közösült vagy közösült ugyan, de a köiülmónyek szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy ő nemzette a gyermeket. A 91. §. 2. bekezdésének alapelve bizonyos szövegezésbeli módosítással és érdembeli korlátozással külön §-ba foglalva fennmaradhat. Mindenekelőtt enyhíteni kell a szöveget akként, hogy az jusson kifejezésre,, hogy a származás törvényességét nem érinti a házasság érvénytelensége. Érdemben pedig ez elv alól a társadalomban mélyen gyökerező erkölcsi felfogásokra tekintettel két kivételt kell tenni; nevezetesen a kánonjogban u. n. divini juris jellegű akadályok ellenére mindkét házasuló részéről rosszhiszeműen kötött, vérfertőző és bigám házasságnak a származás törvényességét megalapító erőt nem kell engedni. Továbbá bigámia esetében, valamint minden olyan esetben, amikor az. anyára nézve a fogantatás idejében egyidejűleg két érvénytelen házasság állott fenn: a gyermeket nem lehet mindkét házasság alapján törvényesnek tekinteni, mert ebből a szülők és a gyermek közti viszonyban beláthatatlan bonyodalmak állanának elő. E bonyodalmakat csak úgy lehet elkerülni, ha a gyermeket ilyenkor csak az egyik vagy csak a másik házasságból származónak tekintjük, tigt érvényes házasság konkurrál érvénytelennel: leghelyesebb a gyermeket — a főtétel fenntartásával — az érvényes házasságból származónak tekinteni. Ha pedig két érvénytelen házasság áll fenn egy időben: a korábban kötött házasságot illeti a származás tekintetében az elsőbbség. Ha azonban azzal a férjjel szemben, aki ez alapon a gyermek apjának tűnik fel, a gyermek a következő §-ok értelmében elesik a törvényes származás jogállásától, a gyermek még mindig a másik házasság alapján lesz törvényesnek tekintendő, úgy hogy az ilyen gyermek csak akkor veszti el általában a törvényes származás kedvezményét, ha mindkét házasság tekintetében érvényesíteni lehet vele szemben a törvényes származás hiányát.
