Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.

Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról

20 a házassági és a házassági vagyonjogi perekre nézve a házastársak utolsó közös lakóhelye a bírói illetékesség alapja, más perekre nézve pedig tekintet nélkül arra, hogy a házastársak együtt laknak-e vagy sem, az általános illetékességi szabályok irányadók. Igaz, hogy a perrendtartás magát a lakóhely fogalmát nem határozza meg és így ott, ahol a perbeli illetékességnek a fél lakóhelye az alapja, nem volna kizárva az, hogy ha a polgári törvénykönyv a feleségre nézve kényszerű lakóhelyet állapítana meg, ez a feleség ellen indított perekre nézve is irányadó legyen. Ámde kétségtelen, hogy olyan esetekben, amidőn a házastársak tényleg különválva, egymástól távol eső községekben laknak, a feleségre nézve méltánytalan hátránnyal járna, hogy tényleges lakóhelyétől különböző kényszerű fiktiv lakóhelyének bírósága előtt lenne kénytelen a perben részt venni. Maga a törvényjavaslat is számolni kénytelen ezzel a körülménnyel, midőn a kényszerű lakóhely szabálya alól többrendbeli kivételt állapít meg s megengedi, hogy kivételesen önálló lakóhelye is lehessen a feleségnek. Minthogy azonban az említett kivételek nincsenek kötve s alig is köthetők oly liquid tényálladékokhoz, amelyek első tekintetre nyilvánvalóvá tennék, hogy a különélő feleségnek tényleges lakóhelye a törvény szerint is lakóhelyének tekinthető, az említett szabály gyakori illetékességi vitákra szolgáltathatna alapot és így célszerűbb a feleség fiktiv kényszerű lakóhelyét egészen elejteni s a házastársakra nézve is a 9. §. általános szabályátemelni érvényre. Ezzel szemben magában véve abból, hogy a feleség köteles férjével házassági életközösségben együtt élni és hogy az együttélés helyét a férj határozza meg, még nem következik, hogy a férj által meghatározott lakóhelyet szükségképen a feleség lakóhelyének is kellene nyilvánítani, mert a férjnek érintett joga a házastársaknak csupán egymás közötti viszonyára vonatkozik, és így nem volna helyes, ha ennek jogkövetkezményei e viszonyon túlterjedőleg a lakóhely kérdésében harmadik személyekkel szemben is érvényre emeltetnének és pedig annál kevésbbé, mert ha a házastársak a házassági életközösséget tényleg- folytatják, a közös együttélés helye már a 9. §. általános szabálya szerint is mindkettőjüknek közös lakóhelye lesz, erre az esetre tehát külön kimondani a kényszerű lakóhelyet nem szükséges; míg ezen az eseten kívül az visszás következményei miatt nem lehet kívánatos. A 11. §-hoz (Bsz. 10. §.). Habár a gyermeknek a 11. §-ban megállapított kényszerű lakóhelyére vonatkozó szabály már a 9. §-ból is levezethető lenne, minthogy azonban sok esetben nehézséget okozhatna annak bizonyítása, hogy a gyermek atyja nak lakóhelyén atyjának akaratával úgy tartózkodik-e, hogy azt lakóhelyének kell tekinteni, az ily nehézségek megelőzésére a gyermek kényszerű lakóhelyének itt megállapított szabályára szükség van. A §. második mondatának jelenlegi szövege azonban kétséget hagy fenn arra nézve, vájjon a gyermek ezt a kényszerű lakóhelyet kiskorúsága alatt a 9. §. utolsó bekezdése értelmében törvényes képviselőjének akaratával elvesztheti-e, a §. második mondatát ekként kell szövegezni: »A gyermek ezt a lakóhelyet — nagykorúságának elérte után is — csak úgy veszti el, hogy jogérvényesen megszünteti.« A '-törvénytelen gyermek« kitétel helyett a ^természetes gyermek*, műszót kell alkalmazni, összhangban a 89. §-hoz tett indítvánnyal.