Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.

Irományszámok - 1910-1146. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899:XV. törvénycikk módosítása tárgyában

74 1146. szám. fogva ebben a körben is a házszabályokra marad annak megállapítása, hogy olyan esetben, midőn a fölös vagy a hiányzó szavazatok száma nagyobbfokú visszaélésre enged következtetni és oly nagy, hogy a választás eredményét döntően befolyásolhatja: a képviselőház állapíthassa meg a választás érvénytelenségét. Az 5. Sí. utolsó bekezdése az 5. §. eseteire is kiterjeszti a.4. §. utolsó bekezdésének azt az új szabályát, mely szerint nem érvénytelen a választás, ha kimutatják, hogy a szabálytalanságot a képviselő ellenjelöltje, illetőleg a pótválasztásra nem bocsátott jelölt érdekében követték el. Ennek a rendelkezésnek az 5. §. keretében nincs az az átfogó jelentősége, mint a 4.. §. eseteiben. Mégis, eltekintve az 1. pont esetétől, amelyben egyenesen pozitiv tényálláselemeként szerepel az a körülmény, hogy a szabálytalanság a képviselő érdekében történjék, előfordulhatnak e §. körében is esetek, különösen a 4. vagy a 6 pont alkalmazásában, hogy a szabálytalanságnak feltett célzata éppen az volt, hogy érvénytelenné tegye annak a képviselőnek a megválasztását, akinek többsége amúgy is kétségtelen volt. A 6. §-lioz. A 6. §. a pótválasztással eldöntött alapválasztásra vonatkozólag a mai jogban benne rejlő, de kifejezetten ki nem mondott elvet fejez ki Az 1899 : XV. t -c. idevonatkozólag nem foglalt magában világos rendelkezéseket. Az 1899 : XV. t.-c. 3. §-ának 10. és 11. pontja ugyanis attól tette a választás érvénytelenségét függővé, hogy a képviselő az érvényes szavazatok általános többségét megnyerte-e. Az idézett törvénycikk 4. ós 5. §-ai pedig szintén csak arról rendelkeznek, hogy az általános többség megállapításánál hogyan kell a szavazatokat számítani. Ezekből a rendelkezésekből kiindulva, kérdésessé válhatott, hogy oly esetben, melyben pótválasztás vált szükségessé, melyik választási cselekmény támadható rneg az 1899: XV. t.-c. 3. §-ába foglalt valamely érvénytelenségi ok alapján. Annál inkább merülhetett fel ez a kérdés, mert az idézett törvény 3. §. 12., 13. és 14. pontjaiban a törvény külön rendelkezik abban a tekintetben, hogy a választás az ott körülirt alapon azért is megtámadható, mert ez a pótválasztás nem .azon két jelölt között lett volna elrendelendő, akikre nézve megtartatott. Ebből aztán arra lehetett volna következtetni, hogy más pontban foglalt okból az alapválasztás azért, mert a pótválasztás nem helyesen rendeltetett el, nem lett volna megtámadható. Ámde a pótválasztást már az 1874 : XXXIII. t.-c. alapján sem lehetett önálló választási cselekménynek tekinteni, mert az 1874 : XXXIII. t -u. 82. §-a értelmében mint újabb szavazás az egész választásnak csupán kiegészítő része volt, mely a sikerre nem vezetett első szavazással együtt hozta létre a választást, mint eredményt. Magyarázattal tehát oda lehetett értelmezni a törvényt, hogy amikor a törvény a választás megtámadhatóságát mondta ki, ez alatt az egész választást mind a kétféle szavazási cselekményével együtt értette. A két szavazási cselekmény bármelyikénél elkövetett törvénytelenségek tehát kellett, hogy alapul szolgáljanak a választási aktusnak a maga egészében való megtámadására. Ellenkezett volna ugyanis az anyagi igazság elvével, hogy a közvetlen eredményében sikerre vezetett pótválasztásnál figyelembe vehető érvénytelenségi okok ugyanazzal a jogi hatással ne lehessenek a csupán közvetett eredményében sikerre vezetett alapválasztásra, azért, mert nem az újabb _ szavazásnál, hanem esetleg csak az