Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.
Irományszámok - 1910-1146. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899:XV. törvénycikk módosítása tárgyában
66 11-16. szám. vazás titkának oltalmára. Ámde azt bizonyítás tárgyává tenni, hogy az ilyen személy kire szavazott, fölöttébb aggályos, mert erre nézve a bíró kizárólag a szavazónak saját vallomására lenne utalva. Egészen más a helyzet a nyilvános szavazásnál, ahol is kétségtelenül megállapítható, hogy a választói joggal nem bíró személy kire adta szavazatát. . Mindezek szerint titkos választás megtámadása esetében a nem jogosult, a befolyásolt, a visszautasított vagy a megakadályozott választók szavazatai csak abból a szempontból képezhetnék mérlegelés tárgyát, vájjon a visszaélés oly mértékű volt-e, hogy annak folytán a választás eredményének megbízhatósága kétessé válik. A választás érvényességének ilyen határozatlan tényállás alapján történő elbírálása azonban nem bízható a szigorúan jogi kritériumokhoz kötött bírói eljárásra, hanem csupán az inkább juryszerű mérlegelésié hivatott képviselőházi eljárás tárgyául szolgálhat. A mai törvény a választási bíráskodás tekintetében a kir. Kúria és a képviselőház hatáskörét éppen annak a vezető eszmének alapján választja ketté, hogy a bíróság csak az objektív tényeken alapuló, szorosan körülhatárolt tényállások felett ítélkezik, míg az olyan tényállások elbírálása, melyeknek a választásra gyakorolt kihatását nem ténybeli mozzanatok, hanem csak a bekő meggyőződós alapján lehet megállapítani, a képviselőház hatáskörébe tartozik. Igaz, hogy ily módon a tényállások egész sora, amely nyilvános szavazás esetében a bíróság ítélkezésének szolgál alapul, titkos szavazás esetében nem esik a kúriai bíráskodás körébe. Ámde figyelembe kell venni azt is, hogy az ú. n. relatív érvénytelenségi okok nagy része oly választási visszaélések ellen irányul, amelyek a titkos szavazás mellett hovatovább háttérbe szorulnak. A titkos szavazás rendszerének — a hívei által erősen hangsúlyozott — egyik előnye éppen az, hogy a választót minden illegális befolyásolás alól felszabadítja. Minthogy a titkos szavazásnak az új törvényben elfogadott módja mellett lehetetlen annak megállapítása, hogy melyik választó kire szavazott, megszűnik az érdek, amely a választó aktiv befolyásolásához eddigelé fűződött. E mellett a városi választókerületekben, amelyekre a titkos szavazás intézménye szorítkozik, a választóknak nagyobb mértékű megakadályozása már a helyi viszonyoknál fogva is kevósbbé érvényesülhet. Az olyan visszaélések ellen pedig, amelyek a választóknak illegális befolyásolással való visszatartására irányulnak, vagy amelyeket a hivatalos közegek szavazatoknak jogellenes elfogadásával vagy visszautasításával követnek el, a képviselőház bíráskodásán felül a fokozott büntetőjogi represszió is elegendő oltalmul szolgál. Az előadottakhoz képest az 1899 : XV. t.-c. a jelen törvényjavaslatban foglalt kiegészítésekkel és módosításokkal a nyilvános szavazással történő választások tekintetében — a jelenlegi házszabályokkal kapcsolatban — a választási bíráskodásnak teljes szabályozását tartalmazza, míg a titkos szavazással tartott választások tekintetében az érvénytelenségi okok rendszere a házszabályok megfelelő kiegészítése útján még további kiépítésre szorul. Mindkét nemű választásra nézve azonban az összhang az 1899 : XV. t.-c. ós az új választási törvény közt helyre van állítva, úgy hogy a választási bíráskodás az ekként kiegészített és módosított régi törvény alapján akadálytalanul folyhat tovább mindaddig, amíg a törvényhozás nem látja elérkezettnek az időt a választási bíráskodás teljes reformjára.
