Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.
Irományszámok - 1910-1138. Törvényjavaslat az országgyülés tartamának kivéeles meghosszabbításáról
1138. szám. 3 Ily viszonyok közt. csak két lehetőség közt nyilik választás. Egyik az^ hogy a képviselők megbízásának lejártával tétlenül várjuk be a most együttlevő országgyűlés befejezését és hogy addig, amíg az új országgyűlés tagjainak megfelelő módon megválasztására a háborús idők elmultával lehetőség nyilik, az országgyűlés ne hivassék össze, ami alkotmányunk egyik féltett alapkövének kimozdítása volna. A másik lehetőség pedig az, hogy törvényhozás útján hosszabbítsuk meg a most együtt lévő országgyűlés tartamát olyan időpontig, ameddig az új választások megtartásának alkalmas ideje előreláthatólag bekövetkezik. Kétségtelen, hogy mind a két mód rendkívüli ós praecedensjellegű. Ha azonban a kétféle mód enyhébb és súlyosabb voltát vagy azoknak az alkotmány biztonságára gyakorolt veszélyes kihatását mérlegeljük, könnyen eldönthető, hogy amíg az országgyűlési időtartamnak törvénnyel való kivételes meghosszabbítása oly erőhatalom nyomása alatt, mint a minő a háború, a legcsekélyebb veszélyt sem rejti magában az alkotmány szempontjából: addig az a másik mód, hogy az országgyűlés berekesztessék ós az újabb országgyűlésnek összehívása, bármely kényszerítő okból bizonytalan időre elodáztassék, tételes törvénybe és az alkotmányosság alapelveibe ütköznék. Mivel az országgyűlés tartamának közelgő lejárta valaminő intézkedést elkerülhetetlenné tesz és mivel új országgyűlésnek az összehívása elvi és gyakorlati szempontból egyaránt súlyos akadályokba ütközik : a kormány álláspontja szerint nem lehet más helyes megoldás, mint a most együtt lévő országgyűlés tartamának törvényhozás útján és pedig legfeljebb oly időtartamra való meghosszabbítása, mely alatt a normális viszonyok helyreállta emberi számítás szerint remélhető és feltehető, hogy sem az új választások szabályszerű megtartásának, sem annak, hogy azokban a jelenleg harctéren küzdő véreink is gyakorolhassák választói jogukat, nem lesz akadálya. A javaslatba hozott megoldás annyira az adott kényszerhelyzet következménye, hogy nem az ilyen jogszabály megalkotására, hanem annak mellőzésére volna nehéz kellő indokokat találni Az 1. §-hoz. A javaslat 1. §-a a meghosszabbítás időtartamát határozott — egy évi — időtartamban állapítja meg, ami természetesen az országgyűlés feloszlatására vonatkozó felségjogot nem érintheti. Minthogy az 1868: XXX. t.-c. 34. ^-a értelmében Horvát-Szia von és Dalmátországok a közös országgyűlésbe saját országgyűlésük kebeléből képviselőiket arra az egész időszakra választják, amelyre a közös képviselőház megbízása kiterjed: ez a jogszabály ipso jure érvényesülni fog a közös képviselőháznak a jelen javaslat értelmében meghosszabbítandó megbízására is. Nem tesz említést a javaslat az országgyűlés meghosszabbított tartama alatt esetleg szükségesekké váló időközi választásokról és az ezek körül irányadó szabályokról. Erre azonban nincs is szükség. Az 1913 :XIV. t.-c. 155. §-a első bekezdésének második mondata ugyanis így szól: »A törvény életbelépésének kezdő napján együtt lévő országgyűlés tartama alatt az összes időközi választások ugyancsak a jelenlegi választókerületekben s az eddigi törvények szerint történnek.« Az vitán felül áll, hogy az az országgyűlés, amelynek tartamát ez a i*
