Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.

Irományszámok - 1910-1139. Törvényjavaslat a törvényhatósági választói jogról

1139. szám. 9 az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe való felvételhez szükségesek. , Ha erre az álláspontra helyezkedünk, akkor az 1872 : XXXVI. t.-c. most említett rendelkezésének célzatát kétségkívül szabadelvűnek kell tekintenünk, mert ez a célzat csak az lehetett, hogy önkormányzati választói jogot gyakorolhassanak azok is, akik az országos választói jogosultság feltételeivel rendelkeznek ugyan, de az országgyűlési kópviselőválasztók névjegyzékéből mégis kimaradtak. A gyakorlatban azonban épen az ellenkező irányban mutatkozott ennek a rendelkezésnek a hatása. Olyan jogosult ugyanis, aki az országos választói névjegyzékbe felvéve nem volt, de az önkormányzati választók összeírásakor mégis jelentkezett, csak nagyon elvétve akadt. És ez természetes is, hiszen az összeírásra megszabott rövid határidő teljesen elégtelen arra, hogy nagyobb számú jelentkező jogosultsága megvizsgáltassák ós megállapíttassék. Ellenben — a jelentkezés lévén kötelező — számosan maradtak ki a külön összeírásból olyanok, akik az országos választók névjegyzékébe fel voltak véve, de törvényhatósági választókul — a jelentkezés elmulasztása miatt — nem Írattak össze. Tehát nemcsak többen nem lettek törvényhatósági választókká, mint ahányan országgyűlési képviselő választók voltak, hanem az utóbbiak közül is igen sokan, még pedig főleg azok maradtak ki, akikkél az egyes pártvezetősógek, mivel a kifejezett pártkötelóken kívül állottak, nem törődtek, és akik maguk is elmulasztották, hogy választói jogukat megszerezzék. A külön összeírásból eredő igazságtalanság, amelyet már az 1886: XXI. t.-c. is felismert ós a többi törvényhatóságra nézve orvosolt is, még érezhetőbbé válnék ma, amikor a törvényhatósági választói jogosultsággal rendelkezők nagyrésze a harctéren teljesíti hazafiúi kötelességét és így nem volna módjában az összeírásra való jelentkezés. A harctéren küzdőkkel szemben köteles méltányosság tehát egymagában is indokolttá tenné, hogy az 1915. évben Budapesten se készüljön külön összeírás, hanem az 1914. évre érvényes országos választói névjegyzékbe törtónt felvétel legyen az önkormányzati választói jogosultság alapja. Ez a rendelkezés, az előbb kifejtettekhez képest, a törvény liberális célzatát juttatja érvényre, mert útját vágja annak, hogy azok, akik az 1914. évre érvényes országos választói névjegyzék szerint országgyűlési képviselőválasztásra jogosultali, pusztán a jelentkezés hiánya miatt essenek el az önkormányzati választói jogtól. E rendelkezés következtében — az egyöntetűség érdekében és a végrehajtás körüli nehézségek elkerülése végett — az 1915. évben önként érthetőleg elesik a székesfővárosban két éven át lakás és ós az írni-olvasás tudás külön feltótele is. E miatt azonban jogos aggályok alig merülhetnek fel, mert akik Budapesten az 1914. évben képviselő választók voltak, azok már akkor, — illetőleg mivel a kópviselőválasztók névjegyzékének összeállítása már az előző (1913.) évben történt, már ekkor — állandó lakosai voltak a székesfővárosnak ; az írni-olvasni tudás feltételének pedig a székesfővárosban — az itteni kópviselőválasztók átlagos értelmi szivonalára való tekintettel — amúgy sincs jelentősége. A 3. §-Uz. . Fiume városban és kerületében a képviselőtestületi választói jogot a tainistertanács határozata alapján 1872. évi április hó 27-én 1.589. eln. szám Képv. iromány. 1910—1915. XLVI. kötet. 2