Képviselőházi irományok, 1910. XLV. kötet • 1109-1137. sz.

Irományszámok - 1910-1136. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése hazaárulással gyanusított Budisavljević Srgjan országgyülési képviselő mentelmi ügyében

4i4 1136. szám. helyezését javasolták és pedig azért, mert a gorazsdi, boszna-gradiskaí, visegrádi, visokoli, banjalukai, bosznanovói szerb sokol egyletek tagjai, illetőleg választmányi tagjai, más Osztrák-Magyar monarchiái és szerbiai sokol egyletekkel azon kragujeváci és belgrádi körökkel tartottak összeköttetést, amelyek arra törekedtek, hogy az Osztrák-Magyar monarchia kiegészítő részét képező Bosznia-Hercegovina állam köteléket erőszakos úton megváltoztassák és pedig az által, hogy az Szerbiához csatoltassék és ez okból, hogy az említett célt elérjék, a szerb »Narodna Obrana« programmja szerint a szerb sokolságot szervezték és pedig azzal a célzattal, hogy az összes szerbek egy nagy szerb államban Péter király jogara alatt egyesíttessenek, egyúttal hangoztatván, hogy Bosznia-Hercegovina szerb országok, hogy szerbek lesznek, hogy rövid időn belül Péter király fog nekik ítélkezni és ilyképen propagálták azt, hogy Bosznia-Hercegovina az Osztrák-Magyar monarchiától elszakíttassék és Szer biához csatoltassék, ami a boszma-hercegovinai büntető törvény 111. §-a szerint hazaárulás bűntettét képezi. A szerb sokol-egyletek az eddigiekben vázolt tendenciája az iratoknál I. 2838/1914. számú jelzés alatt fekvő vizsgálati iratokból megállapítható adatok szerint a most dúló háborúban is megnyilvánult 1914. évi szeptember hó 10-én'és a következő napokon, mikor a szerb katonaság Zimonyba bevonult. Azon tanuk vallomása szerint ugyanis, akiket a zágrábi kir. törvényszók vizsgálóbírója a Suica Jovan _ és társa ellen hazaárulás bűntette miatt folyamatban levő büntetőperben kihallgatott, a zimonyi szerb sokolok a »Dusan silni« szerbiai sokolokkal szoros összeköttetésben állottak, azok egymást sokoli egyenruhában meglátogatták ós jelen voltak a sietek és gyakorlatok alkalmával. Mikor a szerb katonaság Zimonyba bevonult, az odavaló szerb sokolok (dr. Vukovics Győző, Franz Margit, Semenski Antal, Pétre Péter, Bahov György és Paulics Júlia tanuk vallomásai szerint) a szerb csapatokat sokolegyenruhában szerb zászlók alatt ünnepélyesen fogadták, bevezették a városba, mégvendégelték és ölelkeztek velük. Ezen sokol-küldöttség, számszerint tizenöten, Belgrádba ment, hogy az ottani szerb sokolokat üdvözölje ós hogy azokat Zimony városba kísérje. Majd ezután a belgrádi szerb sokolokkal ünne pélyesen bevonultak Zimony városába és ott részükre és a szerb katonaság részére nagy vendégséget rendeztek. A vizsgálóbírónak mellékelt jegyzékéből (36. sz. melléklet) kitetszik, hogy az ott említett zimonyi szerb sokolisták a szerb hadsereggel Szerbiába kiszöktek. Az imént vázolt sokolság és Budisavljevic Srgjan közötti személyi kapcsolatot a nyomozat következő adatai világítják meg: Dr. Metikos Milán vádlott, és társai vallomása szerint Budisavljevic Srgjan 1910-ben a zagrebi krajiskai körzet Stare jesinává (elnökóvó) választatott és mint ilyen működött mindaddig, míg a folyó évben a szerb sokolegyletek fel nem oszlaftattak. Budisavljevic Srgjant, a kragujeváci sokol jelentése szerint (39. oldal), >-Az egyesült szerb sokolság« főbizottságába is beválasztották. A Teodorovic Dusán tanuvallon ásáról felvett jegyzőkönyv hiteles másolata szerint (40. sz. melléklet) ez a tanú elmondja, hogy 1914. év június 14-én jelen volt a breciai slovón sokol 10 éves fennállási jubileumán ós hogy azon a krajiskai körzet starjesinája Budisavljevic Srgjan is részt vett, aki ezen ünnepélyen a következő beszédet tartotta: »Vitézek! a horvát ós slovén testvérek után a szerbnek nincs többé mit