Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
1089. szám. 31 nagy országos programmja van, mely bár a közigazgatási intézkedések lényegére alig lehet befolyással, mégis a helyi közigazgatásban is bizonyos speciális szellem követését teszi szükségessé. A kormány ezen nagy, országos érdekű igazgatási intencióinak kifejezője és megvalósítója a főispán. Ezeket az országos politikai élettel oly szorosan összefüggő irányzatokat pedig más nem képviselheti, mint csak olyan egyén, akinek állása is politikai, aki a változó kormányokkal jön és bukik. Egy ilyen bizon3'talan állásban levő tisztviselő pedig a közigazgatás szorosabb értelemben vett hivatali teendőinek ellátására nem alkalmas. Ezért helyeselhető, ha a javaslat a főispánságok ősi intézményét fentartja. A főispán vezet, irányít, felügyel a szolgálat összhangjára és rendjére, az alispán pedig hivatalnok, aki a munkát a tisztviselők közt beosztja, azt velük elvégezteti, szóval a törvény és a törvényes szabályok alapján intézkedik. Az önkormányzatot és az országos közéletet kapcsolja egybe a főispán. Ez a főszerepe, amelyet nem tölthet be íróasztalnál ülő hivatalnok. A főispáni állás hatásköre, valamint szolgálati viszonyai kevés kivétellel maradnak ugyanazok, mint régen. Fontos jogköre az önkormányzati testületek esetlegesen jogszabályokat sértő, jogszabályokba ütköző vagy az állami közérdekre sérelmes, vagy községnek, rendezett tanácsú városnak önkormányzati jogát sértő határozata ellen részére biztosított fellebbezési jog. Ez a jogkör ugyanaz, mint amelyet részére már az 1886 : XXI. t.-c. 57. §-a felterjesztési jog címén biztosított, ki van azonban bővítve ez a jogkör azzal, hogy a főispán nemcsak a törvénynek ós szabályrendeletnek, valamint az országos közérdeknek az őre, de a javaslat szerint fellebbezési joga van az esetre is, ha a törvényhatósági önkormányzat az alacsonyabbrendű autonómiát a község vagy rendezett tanácsú város önkormányzati jogkörét sértené. így válik a főispáu nemcsak a kormány ellenőrző közegóvó, de egyszersmind a várme£ye egj T es alkatrészeinek védelmezőjévé is. Megmarad a főispánnak ama régi jogköre is, hogy a tisztviselők ellen fegyelmi eljárást indíthat, őket felfüggesztheti, az üres- tisztviselői állásokat ideiglenesen helyettesítés útján betöltheti. Új joga, hogy a vármegye aljegyzőinek és szolgabíráinak hivatalos beosztását teljesíti és azt a szükséghez képest megváltoztatja, más szóval ezeket a vármegye területén áthelyezheti, ami eddig csak a szolgabírákra nózvfi illette meg. A vármegye területén megüresedő állások betöltésére nézve a minísternek javaslatot tesz. Megszűnik az 1886; XXI. t.-c. 64. §-ának az az intézkedése, amely a kormányt felhatalmazza arra, hogy a főispánt szükség esetére kivételes hatalommal ruházza fel: Mivel a kormány a vármegyei közigazgatási tisztviselőkkel most már mindenképen közvetlenül rendelkezhetik, a közigazgatás rendes menetével szemben esetleg előfordulható jogtalan ellentállás legyőzésére ezen kivételes hatalom szükségtelenné válik. 2. A vármegyei törvényhatósági bizottság. A vármegyei törvényhatósági bizottságok jelenlegi egybeállításán is alig történt változás. A bizottsági tagok száma a javaslat szerint is a törvényhatóság területén lakó állampolgárok számához alkalmazkodik, — 120-nál kevesebb és 600-nál több nem lehet. A törvényhatósági bizottság tagjainak ez a magas száma történelmi hagyomány a magyar vármegye történetében, következménye annak, hogy a
