Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
1089. szám. 25 vétség nem lett megállapítva, úgy az áthelyezés közérdekből s nem az illető hibájából történik. Minthogy pedig a közérdekből áthelyezettek nem vesztik el végellátásra való igényüket, nem lett volna indokolt ezen humánus állásponttól eltérni oly tisztviselőkkel szemben, kiknek velük ugyanazon tekintet alá kell esniök Ugyanennek a helyes álláspontnak érvényesítése hozza magával azt a további módosítást, melyet a bizottság e szakasz utolsó bekezdésére nézve az utolsó mondatnál javasol, mely ekként fog hangzani: » . . . vagy fegyelmi büntetést megállapító határozat következtében történt.« Ez azt jelenti, hogy az a tisztviselő, aki a fegyelmi hatóság határozata alapján lett ugyan áthelyezve, de ellene fegyelmi vétség megállapítva nem lett, az átköltözködési költséget igényelheti. Ugyancsak a méltányossági szempont indokolja a bizottság azon álláspontjának érvényesítését, hogy nemcsak a »más állomáshelyre áthelyezett*, de a »beosztott« tisztviselőnek is igénye legyen a szabályszerű átköltözködési illetményekre. A 13. §-hoz. Itt a bizottság a harmadik bekezdés után egy új bekezdés felvételét javasolja, mely ekként hangzanék: •A kártérítési kereshetőség elévül, ha azt az érdekelt fél a kárt okozó cselekmény elkövetésétől számított egy év alatt nem indította meg.« Ezen intézkedés annak akar érvényt szerezni, hogy a tisztviselő e címen ne legyen hosszabb ideig az esetleges zaklatás lehetőségének kitéve. A 14. §-hoz. E szakasz 3. pontjának első mondatát a bizottság a következőleg véli módosítani: »3. a felfüggesztett tisztviselőtől visszatartott illetmények összege nem haladhatja meg a visszatartott illetménynek egy hónapra eső részletét, ha a tisztviselőt dorgálásra és három hónapra eső részletét, ha a tisztviselőt pénzbírságra ítélték." A bizottságot a javaslat módosításánál az a szempont vezette, hogy míg egyfelől maga is teljesen méltányolta és örömmel üdvözölte a javaslat azon rendelkezését, hogy a jelenlegi törvény ide vonatkozó igen méltánytalan: intézkedése enyhíttessók, amint erre már az általános ismertetésben is rámutatott ; valamint helyeselte azt az álláspontot is, hogyha felfüggesztett tisztviselővel szemben fegyelmi vétség lett megállapítva, a visszatartott fizetés bizonyos része ne téríttessék vissza, mert ő ezen idő alatt semmi szolgálatot nem teljesítvén, nem részesülhet azokkal egyenlő elbánásban, kik ezen illetmé-nyekre tényleges munkájukkal teljes mértékben rászolgáltak; másfelől nem vélte helyesnek, hogy a véglegesen visszatartandó fizetés összege a kirótt pénzbüntetés nagyságával hozassék kapcsolatba s ehhez arányuljon. Nem tartotta pedig ezt helyesnek, azért, mert ez egyfelől kerülő úton a jelenleg megállapított pénzbírság Összegének, annak kétszeresére való felemelését jelentené, másfelől pedig arra vezethetne, hogy a fegyelmi hatóságnak módjában állana ezen egész rendelkezést kijátszani azáltal, hogy az általa jogosultnak tartott pénzbüntetés felét jelölné meg pénzbüntetés gyanánt s így a tisztviselő két címen ugyan, de valójában ugyanazzal az anyagi hátránnyal sújtatnék, mintha tőle a visszatartott fizetés címén semmi sem vonatott volna le. E helyett tehát a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy felvett egy átlagos időtartamot, mely alatt a fegyelmi eljárásnak normális köKépv. iromány. 1910—1915. XLIII. kötet. 4
