Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
1089. szám. 21 Tültekintós mellett is legfeljebb csak az irányban szerezhet megnyugvást, liogy az illető általánosságban tekintve egy olyan állásnak, mint aminőre kineveztetett, megfelelni képes. A tekintetben azonban, hogy annak a bizonyos állásnak betöltésére is teljesen alkalmas-e, melyre kineveztetett, ez még kellő biztosítókot nem szolgáltat. Lehetséges ugyanis, hogy a közigazgatásnál, melynek a mindennapi életviszonyokhoz, a helyi körülményekhez kell simulnia, olyan különleges viszonyok állanak fenn, melyek eredhetnek a feladatok nagyobb vagy kisebb száma miatt előálló nagy különbségből, eredhetnek az erély egyes helyeken fokozottabb mérvben való kifejtésének szükségéből, vagy eredhetnek abból, hogy bizonyos helyen oly társadalmi vagy egyéb befolyások akarnak érvényesülni, melyekkel szembehelyezkedni csak kivételesen erős energia képes, —; melyek együttesen vagy külön-külön azt eredményezhetik, hogy valamely általában igen alkalmas erő ott, ahol ezek a viszonyok fenforognak, nem képos megfelelő sikerrel működni. Ha tehát nem akarjuk azt, hogy az ilyen tisztviselő egyszerűen elbocsátassék a szolgálatból, vagy nem akarjuk ezen ott alkalmatlannak bizonyult tisztviselővel az igazgatást megzsibbasztani, csak helyeselni lehet a javaslat azon intézkedését, mely a kormány számára az áthelyezés jogát az egész vonalon biztosítja De amidőn ezt teszi, ezen intézkedések keretében a legnagyobb jóakarattal óvja meg az érdekelt tisztviselők érdekeit; Kimondja ugyanis, hogy ez az illető kérelme nélkül csakis nyomós közszolgálati érdekekből történhetik; kimondja, hogy. az áthelyezés csakis a foglalkozást és illetményeket tekintve, egyenrangú állásba történhetik, sőt még azt a jogot is biztosítja az áthelyezendőnek, hogyha reá nézve oly nyomós indokok forognak fenn, melyek miatt -ő új állomását nem hajlandó elfoglalni, a szolgálattól kény telén ugyan megválni, de végellátásra szerzett igényét ezáltal nem veszti el, mely intézkedés igen humánus rendelkezést tartalmaz a többi állami alkalmazottakhoz viszonyítva, kikre nézve az a törvényes szabály áll fenn, hogy ily esetben állásukról lemondottaknak tekintendők. Ez alól csupán az az eset alkot kivételt. midőn az áthelyezést a fegyelmi hatóság fegyelmi vétség megállapításával kapcsolatban mondja ki. Ez természetes következménye annak, hogy fegyelmi büntetés alól magát súlyos következmények nélkül senki nem vonhatja ki. A második intézkedése a javaslatnak, mely a fenti czélt van hivatva biztosítani s amely kimondja, hogy az alsóbb hatóság a felsőbb hatóság rendeletét ennek felelősségére végrehajtani köteles, tulajdonkópen egy önmagától értetődő természetes elvet tartalmaz. A mi közigazgatási szervezetünk eddigi tökéletlenségét talán semmi sem jellemzi szembeszökő.bben, minthogy •ennek a természetes, önmagától értetődő intézkedésnek kimondását és érvényesülését mint egy nagy lépést kell kiemelnünk, mely hivatva lesz a közigazgatás gyorsaságát ós hatályosságát biztosítani. Pedig ez így van. Mert mai szervezetünk mellett a vármegyei tisztviselők közvetlenül a vármegyének vannak alárendelve. A vármegyének pedig biztosíttatott azon jog, hogy a minister rendeletét felülbírálhatta, azt nem tartozott azonnal végrehajtani, azzal szemben felírhatott. Igaz, hogyha a minister rendeletét újból fentartotta, ez foganatosítandó volt, de aki ismeri a gyakorlati közigazgatást, az tisztában van azzal, hogy az ezúton előállott késedelem mit jelentett, hányszor vált helyre nem hozható károsodásnak s minden körülmények között indokolatlan késedelemnek okozójává. A fenti rendelkezéstől a javaslat csak egy esetben enged eltérést ós
