Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
10 1089. szám. nak voltak alkalmazottai, s így az igazi összhang a vármegyei közigazgatás és a számviteli teendők intézésére rendelt pénzügyi számvevőségi alkalmazottak működése között nem volt meg. Ezen az állapoton kíván segíteni a javaslat, midőn a vármegyei közigazgatás részére a belügyministeri számvevőség létszámába tartozó külön vármegyei számvevőségeket állít fel, amelyek így a vármegyei közigazgatás szerves alkatrészeiként láthatják el feladataikat. Természetes, hogy ezeknek a vármegyei számvevőségeknek tagjai lesznek a járási számvevők is. • Intézkedik a javaslat arról is, hogy az egyes tisztviselőket ki nevezze ki. Az állami tisztviselők kineveztetési rendszerének megfelelően az V. ós VI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőket a javaslat szerint a belügyminister előterjesztésére a király, a VII—XI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőket, ideértve a közigazgatási gyakornokokat ós számgyakornokokat is, a belügyminister, illetőleg a főlevéltárnokot, a járási orvosokat és iroda-segédtiszteket az állás legalsóbb fizetési osztályába, valamint az altiszteket és a szolgákat a főispán nevezi ki. A mindössze négy szakaszból álló törvényjavaslat további rendelkezései átmeneti természetűek, amelyek a választási rendszerről a kinevezési rendszerre való áttérés megoldására vannak hivatva. Ezen átmeneti intézkedések közül a legfontosabb az, amely kimondja, hogy a jelenleg szolgáló vármegyei alkalmazottak a törvényjavaslat életbe lépte után legfeljebb egy esztendőre rendelkezési állapotba kerülnek. A célja ennek az intézkedésnek az,- hogy ennek fotyományaképen a belügyministernek egy esztendei időköz álljon rendelkezésére, amelynek folyamán a jelenleg szolgáló tisztviselői kar arra alkalmas tagjait állami tisztviselőkké nevezze ki, a szükségesnek mutatkozó tisztviselői cseréket foganatosítsa ós az alkalmasnak nem bizonyuló közigazgatási tisztviselők helyét új kinevezett tisztviselőkkel töltse be. A törvényjavaslat ezen intézkedése ellen hangzott el a közvéleményben már eddig is a legtöbb kifogás. A javaslat bírálói ebben az intézkedésben politikai tendenciákat látnak. Attól félnek, hogy ez a kormánynak oly hatalmat adna kezébe, amellyel politikai érdekekből visszaélhet. Azonban megkell gondolnunk azt, hogy ha mi a törvényjavaslat által tervezett kinevezési rendszert összes előnyeivel akarjuk mihamarább életbe léptetni, egyáltalán nem áll rendelkezésünkre egyéb út, mint az, amelyet a javaslat választott. Ha úgy, amiként azt a Szapáry-fóle javaslat tette, a jelenleg szolgáló tisztviselőket állásukban a következő tisztújításig meghagynék, — az 1913. évi LII. t.-cikk következtében, amely szerint a jelenleg szolgáló vármegyei alkalmazottak megbízatása a folyó óv végén megszűnik, — a törvényjavaslat életbe lépte után egynéhány rövid hót alatt kellene az egész új kinevezett közigazgatási . vármegyei tisztviselői kart megszervezni. Ha a törvény az összes közigazgatási tisztviselőket egyszerűen felmentené állásuktól, ugyancsak napok alatt kellene az összes fontos kinevezési kérdéseket megoldani. Ha pedig a javaslat csakis azt mondaná ki, hogy a jelenleg szolgáló tisztviselőket a kormány köteles állami tisztviselőkképen- az állami statusba átvenni, akkor mindazok az előnyök, amelyeket a javaslattól és különösen a kinevezési rendszertől várunk, hosszú időre elhalasztódnának. Az így átvett ós véglegesen állami tisztviselőkké törvénnyel kinevezett tisztviselőket csakis szabályszerű fegyelmi eljárás útján lehetne állásuktól megfosztani, úgy, hogy a kormány még hosszú ideig kénytelen volna több olyan tisztviselővel intéztetni a közigazgatást, akik a választási rendszer összes hátrányainak következményeképen ülnek a közigazgatási tisztikarban. A szükségesnek mutat-
