Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

1089. szám. 3 múlva a Szapáry kormány a vármegyei tisztviselők kinevezését magában foglaló javaslattal lépett a képviselőház elé. A szélbali ellenzék kivételével az országgyűlés összes pártjai támogatták ezt a javaslatot s a javaslat felett általánosságban 1891. évi július 13-án megtartott névszerinti szavazás eredményeképen a javaslatot 261 igen-nel, 99 nem-mel szemben a képviselőház elfogadta. A politikai viszonyok megakadályozták, hogy a javaslat részletes letárgyalás után törvényerőre emelkedjék és csak az 1891. évi XXXIII. t.-cikk neve alatt ismeretes törvény mondotta ki elvben, hogy a közigazgatás állami feladat, amely kinevezett tisztviselők útján intézendő, s egyszersmind utasította e törvény a kormányt, hogy ennek megfelelő javaslatokat terjesszen a képviselőház elé. Ezek a javaslatok azonban a politikai viszonyok következtében hosszú évekig nem nyújtattak be, sőt az 1907. éviLVIII. t.-cikk az 1891. évi XXXIII. t.-cikket is hatályon kívül helyezte s az abban foglalt elvet kitörölte a törvénytárból. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez az utóbbi törvénycikk csak az ország akkori, pillanatnyi hangulatának kifejezőjeként tekinthető, mert a közvélemény, az elmélet ós mindazok, akik közigazgatásunk hiányait gyakorlatból ismerik, azóta is állandóan és egyhangúlag nemcsak közigazgatásunknak, de általában közviszonyainknak megjavulását is első sorban a vármegyei tisztviselők választásának megszüntetésétől várják. De nemcsak az országos hangulat, hanem a törvényes • fejlődós is a 70-es évek óta állandóan a kinevezési rendszernek kedvezett. Már az 1869.' évi IV. t.-cikk kivette a bírósági alkalmazottakat a vármegye választási joga alól. Az 1876. évi XXXVIII. t.-cikk a tanfelügyelői intézmény felállításával az iskolaügyet vonta el a vármegyéktől, meghagyván azonban arra nézve a közigazgatási bizottságnak tágas hatáskörét. Az 1877. évi XXIV. törvény- ' cikk a vármegyei mérnöki állásokat szüntette meg. Az 1879. évi XXXI. t.-cikk pedig az erdőfelügyeletet vonta el a vármegyék hatásköréből. Az. 1881. évi III. t.-cikk, mely a csendőrséget állította fel, a közbiztonsági személyzet alkalmazásának jogától fosztotta meg a vármegyéket, az 1883. évi I. t.-cikk pedig az egyes vármegyei állásokat minősítéshez kötvén, ebből a szempontból nyirbálta meg a vármegyék szabad választási jogát. Az 1886. évi XXI. t.-cikk a vármegyei állások egész sorozatát vetette alá a főispáni kinevezésnek (vármegyei orvosok, levéltárosok, számvevők, segédszemélyzet), sőt szoros felügyeleti jogot adott a kormánynak a municipiumok felett, melyben az ú. n. kényszerköltsóy;vetési jog is benfoglaltatik. Az 1900. évi XVII. t.-cikk az állategészségügyet államosította. Az 1902. évi III. t.-cikk a vármegyék pénztári ós számviteli szolgálatát bízta kinevezett állami közegekre. Az 1904. évi X. t.-cikk és az 1912. évi LVII. t.-cikk, megállapítván a vármegyei alkalmazottak fizetését, megfosztotta a vármegyéket attól a joguktól, hogy alkalmazottaik anyagi ellátásának mértékét maguk állapíthassák meg. Az írjabb évtizedek fejlődése tehát határozottan elárulja törvényhozásunk ' azt az irányzatát, hogy a közigazgatás teendőit, — minden egyes reform alkalmával kinevezett tisztviselőkre bízza a választottak helyett. Ekként a kérdés évszázados fejlődése azt mutatja, hogy a tisztviselők választása nem olyan alkateleme a magyar államóletnek, amely azzal állandóan ós mereven összefüggött volna. Kinevezett közigazgatási tisztviselők mindig voltak, sőt közigazgatási szervezetünknek eredeti alakulatai kinevezett tisztviselőkkel látták el az igazgatás teendőit, s a tisztviselők választása csak későbbi fejlődós eredménye. Generális szabállyá csak az utolsó- ^J r