Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1085. A pénzügyi bizottság jelentése "A szeszadóra vonatkozó némely törvényes határozmánynak módosítása tárgyában" szóló 1079. számú törvényjavaslatról
1085. szám. 531 főzésnél az átalányadózási rendszer van bevezetve, melyről igen nehéz volna 1 eltérni, úgy a népnek megszokottsága, de másrészt a rendkívüli kis üzemek végett, jelen törvényjavaslat ezen átalányadózási rendszert fentartja továbbra, is és csakis hozzáilleszti ezen adótételt az 1914. évi szeptember 1-ón életbelépő új szeszadó és szeszpótlókhoz, mely most 1 K 60 f-t teszen hektoliterfokonként, holott ez akkor, midőn a gyümölcspálinka részére az átalányadótétel meg lett állapítva hektoliterfokonként csak 70 fillért tett ki. Mivel azonban a gyümölcspálinkát leginkább a kisgazdák termelik, a törvényjavaslat ezeknek érdekeit különösen megvédi az által, hogy az adóztatást jövőre is az átalányozási rendszer elvén állapítja meg ós ezt az üstök szerkezete szerint fokozatosan, de mérsékelten emeli, ugyanis a legegyszerűbb üstök eddig a töltési képesség háromszoros mennyisége alapján átalá' nyoztattak és ezeket felemeli három ós félszeresre,, a jobb szerkezetűeket 4-től 5-re emeli és az úgynevezett lapos üstökét pedig 5-től 6-ra. Ezen kismérvű szabályozás főképen azért vált szükségessé, mert különösen jó gyümölcstermő években az alacsony adótétel mellett forgalomba hozott ilyen szesz rendkívül kártékonyán befolyásolja a magas adótétellel terhelt mezőgazdasági és ipari szeszgyárak termelését és ezen mérsékelt emelés még mindig kevesebbet teszen, mint az 1908. évi XXVIII. törvénycikk már elhatározott. A mezőgazdasági érdek tehát teljesen meg van védve, mert ezen csekély adóemelés mellett a mezőgazda még mindig nagyon olcsó szeszt termelhet saját házi használatra, azonkívül gondoskodik a törvény arról, hogy a szövetkezetté alakuló mezőgazdák még ezen adótételből is 30°/o-ig emelkedő leengedésben részesíthetők ós csupán a már, mondhatni iparilag, űzött kisüstfőzés adótétele emelhető a napi termelés kétszeresére. Hogy pedig ez ne legyen kiterjeszthető azon gazdákra, kik kizárólag saját termésüket dolgozzák fel, a pénzügyi bizottság javasolja az 1. §. második bekezdését a következő mondattal pótolni: »Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik kizárólag saját termésű nyersanyagból a tulajdonukat képező főzőkészüléken termelnek szeszt.« Az 1913. évi XXIV. t.-c. már is olyan intézkedéseket foglal magában, melyek úgy a mezőgazdasági, valamint ipari szeszgyárakat megvédik különösen a kontingentált Részmennyiség kitermelésében és az újonnan keletkező répa feldolgozására alakult új ipari szeszgyárakkal szemben. Azonban az utolsó évek eredménye bizonyítja, hogy a létező mezőgazdasági szeszfőzdék újabb védelemre szorulnak, mert az eredmény mutatja, hogy ámbár az utolsó 5 óv állandó növekedéséből kezdetben a nagyobb rész a mezőgazdasági szesztermelésre esett, azonban utóbb ez visszamaradt és tisztán az ipari termelés emelkedett. Ugyanis: Évben Emelkedés mezőgazdaságú/ S * * = iparira 1911/12. ..... . 44.187 hl-bői 31.373 hl. 12.814 hl. 1912/13. . . ... . 125.712 » 18.595 » 107.127 » 1913/14. ápril végóig . . 116.778 » 17.587 » 99.191 ,> Az ipari termelés emelése nemcsak új gyárak alapítása által keletkezett, hanem a régi gyárak áttértek exkontingens szeszgyártásra és miután a vámvonalon a kivitel nem emelkedett, a készletek folyton emelkednek ós bénítólag hatnak az egész szeszpiacra. A készlet jelenleg április hó végén már is 67*
