Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről

ÍÖ59. szám. 41 vei, hanem más beszédrésszel imputálja a sértettnek, sem pedig azt, aki mellőzi a szubstanciálást és az állítólagos bűncselekményt vagy becstelenséget maliciózusan, kiszélesítő általánossággal rója a sértettnek terhére. 4. Ugyancsak az Általános Indokolásban a 14. lapon fejtettem ki, hogy mily szempontok indokolják a »többek jelenlétiének a rágalmazás tónyálladóki elemei közül való elhagyását. E helyütt csak azt kívánom kiemelni, hogy a bíró a többek jelenlétét —- feltéve, hogy az elkövetés nem nyilvánosan törtónt (3. §. második bekezdés 1. pont) — a büntetés kiszabásánál figyelembe veheti. A 2. §-ho0. 1. A 2. §. a Btk. 261. §-ában előforduló »meggyálázó« jelzőt »becstelenítő, lealacsonyító, megszégyenítő« jelzőkkel cseréli fel. Ezzel a körülirással a törvényjavaslat a személyiségnek a mainál sokkalta szélesebbkörű védelmet nyújt, aminek fontos magánjogi kihatása is van. Nemcsak az oly szó vagy tett esik a jövőben a szankció alá, amely megvetést juttat kifejezésre. A társadalmi értéknek lényeges elemét tevő tulajdonságnak megtagadása vagy kétségbe vonása, az önérzetnek nevetségessé tétellel való sértő megbántása — feltéve, hogy mindez a tisztességes bírálat határát túlhaladja, — valamint a szeméremórzósnek megsértése is bűncselekmény. 2. E §. alá esik oly hírnóvrontó nyilatkozat is, amely nem tény állítása vagy híresztelése alakjában törtónt, úgyszintén az oly nyilatkozat, amely nem bűncselekményt vagy becstelenséget, de más lealacsonyító vagy megszégyenítő tényt imputál. A 3. §-hoá. í. A 3. §. a rágalmazásnak három minősített esetét ismeri. a) Minősítő körülmény, ha a cselekményt sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan követték el. Ennek a rendelkezésnek alapgondolata benne van a Btk. 259. és 262, §-ában. A 259. §. szövegét a St. 2. és 32. §-ának rendelkezéseire való tekintettel kellett felcserélni a »sajtó útján« kifejezéssel. b) Minősítő körülmény, ha törvény által alkotott testületj bizottsága vagy tágja, hatóság, közhivatalnok, törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet lelkésze a sértett ós a sértés hivatásuk gyakorlására vonatkozik. Ebben a rendelkezésben két újítás foglaltatik a mai joggal szemben. Egyik: a nyilvánosságnak, mint a minősítés kellékének elhagyása. Erre az újításra az a megfontolás vezetett, hogy a közhivatás gyakorlását nyilvánosságon kívül is lehet gyűlöletes szinben, becstelen gyanánt vagy megvetést érdemlőnek olykóp feltüntetni, hogy a rágalmazás vagy a becsületsértés nemcsak a közfunkcionáriusnak személyes érdekeit támadja meg, de közvetve korlátozza ós befolyásolja az államakarat kialakulásának ós megvalósításának függetlenségét és szabadságát is és veszélyezteti az állam tekintélyét, valamint a közhatalom kezelői iránt való tiszteletet. Ezt a gondolatot már a Szilágyi Dezső-féle említett javaslat is értékesítette, amikor minősített esetkép állította fel az oly rágalmazást és becsüKépv. iromány. 1910—1915. XLII. kötet.