Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről

1078. szám. 449 XXVI. t.-c.-ben már meglevő az az intézkedés van szem előtt tartva, mely a most említett törvény 10. §-ában az ítéleti illetékre nézve fennáll. Szükségesnek mutatkozott ennek a rendelkezésnek a javaslatba iktatása, mert az 1881. évi XXVI. t.-c. 17. §a csak a tanuhallgátasról, bírói szemléről, szakértők meghallgatásáról felvett jegyzőkönyvek illetékének lerovásáról rendelkezett arra az esetre, ha az illetékköteles, fél a jegyzőkönyv felvételénél nincsen jelen; a bélyegek beszolgáltatására kitűzött határidő is vagylagosan van az idézett rendelkezésben megállapítva, ez igen sok vitára, fellebbezésre adott alkalmat, s a polgári perrendtartás alapján ez a rendelkezés módosítást is igényelt. 42. §. A 42. §. a bélyegekben lerovandó határozati és egyezségi illeték lerovásának módját, idejét és helyét állapítja meg s az erre vonatkozó rendelkezések részint a most érvényben levő törvényekből és szabályokból vétettek át, részint a kifejlett gyakorlatnak felelnek meg; intézkedés van arra az esetre is, ha az, aki a határozati illeték lerovására kötelezve van akkor, amikor a lerovás teljesítendő, nincsen jelen. Az erre vonatkozó rendelkezés az 1894. évi XXVI. t.-c. 10. §-ából van átvéve, azonban a bélyegek beszolgáltatására kitűzött határidő 3 nap helyett 5 napra van kiterjesztve. 43. §. Ebben a szakaszban foglalt rendelkezések megfelelnek a jelenleg érvényben levő törvényes határozmányoknak, azzal az eltéréssel, hogy eddigelé ezt a határozati illetéket nem felragasztani, hanem csatolni kellett a beadványhoz. Ennek a kezelési nehézségekkel járó gyakorlatnak a megváltoztatását célozza a javaslat, amidőn úgy intézkedik, hogy a határozati illeték lerovására szolgáló bélyeget a kórvénynek, illetőleg a keresetnek első példányára a külső részre kell felragasztani. 44. § Azokat a rendelkezéseket tartalmazza, melyek megállapítják, mely esetben kell a határozati illetéket készpénzben leróni s intézkedik az ilyen határozatoknak az illeték kiszabása céljából való közlése tekintetében. Ezek a rendelkezések azonosak az 1894. évi XXVI. t.-c. 20. §-ában foglalt határozmányokkal. Eltérés csak annyiban van, hogy e javaslat rendelkezései értelmében a szakasz harmadik bekezdésének 1 — 3. pontjai alatt felsorolt határozatok után az illeték a jogerőre emelkedés bevárása nélkül kiszabandó s befizetendő. Ennek a rendelkezésnek az oka részint az, hogy az ilyen határozatok ellen érvényesített kifogás, vagy ellentmondás folytán az illeték előírásának ós kiszabásának függőben tartása nagy zavarokra, felszólamlásokra adott okot, másrészt a visszaélésekre adott igen sok alkalmat az által, hogy a felek a kifogás vagy ellentmondás érvényesítése után a bíróságon kívül rendezték az ügyet s a kincstár elesett a határozati illetéktől. Minthogy e javaslat rendelkezése értelmében a határozati illeték akkor nem fizetendő, ha nem hozatik meg a határozat, arról pedig, hogy ilyen esetben az esetleg már lerótt illeték visszatéri ttessók a javaslat gondosKépv. iromány. 1910—1915. XLII. kötet. 57