Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről

446 1078. szám.. megfelelőbbnek, az általános meghatalmazások illetékének lerovási módozatára nézve, mert azt, hogy valamely általános meghatalmazás alapján az ügyvéd hány ügyben jár el, megközelítőleg sem lehet megállapítani s így az ilyen általános meghatalmazások illetékét egy összegben meghatározni lehetetlen, mert az ilyen megállapítás egyes esetekben, esetleg a felekre nézve túlságosan terhes, más esetekben esetleg a kincstárra nézve igen hátrányos lehetne. A szakasz utolsó bekezdésében jelzett kivonatok illetékének mérve arra való tekintettel van meghatározva, hogy ezek a kivonatok a meghatalmazásokat lesznek hivatva pótolni, azok után tehát ugyanolyan illeték fizetendő, mint a meghatalmazások után lerovandó lenne. .31. §. A 31. §-ban foglalt s az illetékek alapjának, illetőleg az alapul veendő értéknek meghatározására vonatkozó rendelkezések részben a polgári perrendtartásból, részben az 1894 : XXVI. t.-c.-ből, részben a fennálló szabályokból vannak átvéve, s teljesen összhangba vannak hozva a polgári perrendtartás rendelkezéseivel. A szakasz utolsó bekezdése alatt foglalt rendelkezés megfelel a kifejlődött gyakorlatnak s annak az igen gyakran felmerülő vitának a megszüntetését célozza, mely az ilyen ügyekben az alapul veendő érték tekintetében ismételten feleleveníttetik. Megfelel a rendelkezés annak az alapelvnek is, hogy az illeték mérvére az eljárás vagy a per tárgyának értéke legyen irányadó, mert az itt felsorolt ügyekben az eljárás tárgyát a rendelkezésben körvonalazott értékek képezik. 32. §. A javaslat ezen szakaszának első ós második bekezdése alatt új rendelkezés van felvéve, mely a feleket arra kötelezi, hogy a per tárgyának értékét a bíróságnál bejelentsók, abban az esetben, ha az eljárás nem pénzkövetelés iránt folytattatik, de az eljárás tárgyának értéke megbecsülhető. Feltétlen szükség van erre a rendelkezésre, mert az illetékek mérve fokozatosan, a tárgy értékének alapul vétele mellett van megállapítva; ilyen rendelkezés nélkül azokban a perekben, amelyek nem meghatározott követelés iránt folynak, a lerovandó illetékek mérvét meghatározni nem lehet. Ez a rendelkezés a felekre különös terhet nem ró, mert a fél, aki valamely vagyonjogi igényt képező, megbecsülhető tárgyért perel, leginkább van abban a helyzetben, hogy az általa igényelt tárgyat értékelje s ezt az értéket bevallja. A szakasz harmadik ós negyedik bekezdése alatt felvett rendelkezések az 1894 : XXVI. t.-c.-ből vannak átvéve s a perrendtartás rendelkezéseivel összhangban vannak. E helyen egyedül az írj, amely szerint minden egyéb rendelkezés hiányában az ítéleti ós egyezségi illeték kiszabásánál a bélyeges illetékszabályok általános- határozmányait kell az értékelésnél alkalmazni; ez azonban egészen természetes, mert különben esetleg fordulhatnának elő esetek, melyeknél az érték megállapítása szabályozva nem lenne.