Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről
1Ö78. szám. 433 ben adott meghatalmázasok illetékkötelessé tételét hozom javaslatba, aminek oka szintén abban rejlik, hogy a fokozódó állami szükségletek fedezésére ennek az illetéknek jobb kihasználását nem lehetett mellőznöm. Igen fontos újítás, hogy a javaslat megállapítja azt az értékmérőt, amely után az illetékek lerovandók abban az esetben, ha a per vagy az eljárás tárgya nem vagj^onjogi igény, vagy meg nem becsülhető dolog; erre a megállapításra azért van szükség, mert a fentebb előadottak értelmében jövőben az illetékek mérve tekintetében a tárgy értéke lesz irányadó, kellett tehát olyan módozatról gondoskodni, mely lehetővé tegye a jelzett ügyekben az illetékek mérvének meghatározását. Rég hangoztatott kívánságnak kivan eleget tenni a javaslat azon szintén fontos rendelkezése, mely szerint a polgári bíróságok előtti eljárás során a beadványok, mellékletek ós íelzetek után járó összes illeték a bíróságnál maradó példányon rovandó le. Tartalmaz a javaslat igen figyelemreméltó könnyítéseket is, így az illeték pótlására megállapított határidőt a jelenlegi 3 napról 5 napra terjeszti ki, az illeték lerovásának elmulasztása esetén a megrövidített illetéknek másfélszeres összege róható le a kétszeres összeg hebyett, a lerovási határidő pedig 8 nap helyett 15 napra van kiterjesztve, továbbá világos rendelkezés van arra nézve, hogy abban az esetben, ha az illetéket az elsősorban lerovásra kötelezett féltől beszedni nem lehet, attól aki másodsorban van kötelezve, a mulasztás büntetését képező felemelt illetéket követelni nem lehet; eleget tesz a javaslat annak a sokszor hangoztatott kívánságnak is, hogy a bírósági végrehajtókhoz intézett levél alakú megkeresések az illetékkötelezettség alól felmentessenek, mi által a felek sokszor panaszolt zaklatástól menekülnek. Felemlítem ezek után, hogy a javaslat kiterjed a községi bíróság előtti, s a választott bírósági eljárás során felmerülő illetékek tüzetes szabályozására, ami által nagy hiány pótoltatik, mert ezekre az eljárásokra nézve eddigelé törvény nem rendelkezett, s a szabályozás rendeletileg törtónt; magában foglalja a javaslat a tőzsdebíróságok előtt folyamatban lévő ügyekben lerovandó illetékek mérvének megállapítását, s tüzetes rendelkezéseket tartalmaz a bírósági eljárásban szegénységi jogon igényelhető illetékmentesség tekintetében. Gondoskodva van arról is, hogy azokban az ügyekben, amelyek még a most életben levő perrendtartás értelmében fognak letárgyaltatni, azok az illetékfelemelések, melyeknek alapja az iratok elmaradása folytán előálló bevételcsökkenés, ne alkalmaztassanak. Ugyanezen indokból nem fognak a beadványok, jegyzőkönyvek, mellékletek, íelzetek és közbenső peres kérdésekben hozott határozatok illetékének felemelésére vonatkozó rendelkezések Horvát-Szlavonországokban mindaddig alkalmaztatni, míg az ottani perrendtartás nem módosíttatik. Ezek után áttérek a javaslat részletes indokolására. A cím tekintetében eltérés van az eddigi gyakorlattól, mert eddigelé ez a közszolgáltatás törvénykezési bélyeg és illeték néven szerepelt; minthogy azonban a bélyeg csak a közszolgáltatás lerovására szolgáló eszköz elnevezése, célszerűbbnek látszik ennek a közszolgáltatásnak egységes, illeték elnevezéssel való megjelölése. A javaslat tizenkét fejezetben tárgyalja a polgári bíróságok előtt eljárásokban lerovandó illetékek mérvére, az értékmegállapításra s az illetékek alapjának meghatározására, az illetékek lerovására, a községi bíróságok előtti Képv. iromány. 1910—1915. XLH. kötet. 55
