Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről

414 1078. szám 53. §. A hivatalból elkészített másolatok után a 25. §. értelmében járó illetéket az a fél köteles leróni, aki a hiányos benyújtást teljesítette, vagy aki a másolatok készítésére okot szolgáltatott. A 27. §-ban jelzett hiteles másolatok, kivonatok ós szakértői vélemények illetéke azt terheli, akinek érdekében a bíróság ezeket az iratokat beszerezte. Ha a beszerzés mind a két fél érdekében történt, az illetéket a felperes, illetőleg az fizeti, akinek kérelmére a bírói eljárás megindult. A 28. §. második bekezdése alatt említett elismervények, valamint a meghatalmazások és kézbesítési megbízások illetékéért a kiállító ós elfogadó egyetemlegesen felelős. A 30. §. első bekezdésében meghatározott illeték azt terheli, aki az általános meghatalmazás jegyzékbe "vezetését kérte. A hivatalos kiadmányok, kivonatok ós hiteles másolatok illetékét az köteles leróni, akinek részére a kiadmányokat, kivonatokat, másolatokat kiállították. 54. §. A polgári perrendtartással szabályozott bírói eljárásokban, ha a felet ügyvéd képviseli, a bélyeggel lerovandó illetéket elsősorban az ügyvéd köteles viselni. Az ügyvéd köteles elsősorban megfizetni a 25. §-ban megállapított illetékeket is, ha a hiányos benyújtás vagy a szóbeli előterjesztés ügyvédi képviselettel törtónt. A mulasztó ügyvédet terheli a mulasztás miatt kiszabandó felemelt illeték is. A szegény fél részére ügyének díjtalan vitelére kirendelt ügyvédet e kötelezettség nem terheli. Az első bekezdésben foglalt rendelkezés a mellékletként becsatolt eredeti iratok után járó illetékekre nem alkalmazható. 55. §. A kiszabás alapján készpénzben járó határozati illetéket a felek olyan arányban kötelesek fizetni, amilyen irányban a határozat rendelkezése értelmében a költségeket viselik. Ha a határozat a költségekről nem tesz említést, vagy ha a költségek kölcsönösen meg vannak szüntetve, a határozati illetéket a felek fele-fele részben kötelesek fizetni. Olyan esetben, amidőn az egész határozati illetéknek vagy az illeték egy részének fizetésére kötelezett féltől az őt terhelő határozati illetéket beszedni nem lehetett, ennek az illetéknek a fizetésére másodsorban az a fél köteles, akinek a határozat valamely értéket ítélt meg, habár ezt a felet a költségek viselésére a bíróság nem is kötelezte, vagy annak csak egy részében marasztalta el. Az illetékfizetési kötelezettség alól ez a fél csak akkor menthető fel, ha igazolja azt, hogy a neki megítélt értéket nem kapta meg, vagy abból annyihoz sem jutott, amennyi a megállapított költségek levonása után az illetéket fedezné. Ezeket a rendelkezéseket a bírói egyezségek után készpénzben fizetendő illetékek tekintetében megfelelően alkalmazni kell. Csődeljárásban a csődtörvény (1881. évi XVII. t.-c.) 220, §. értelmében